Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Még mindig maradt egy csomó szuper program a tarsolyunkban, és most el is kezdtük azokat bejárni. Keddre a Faial da Terra körüli túrát csináltuk meg, mert valahol azt olvastuk, hogy ez az egyik legszebb túra. Az a valaki sokat valóban nem tévedett. Faial da Terra a sziget majdnem legdél-keletibb csücskén van, tehát tőlünk a lehető legmesszebb (csak Água Retorta van messzebb, egy faluval arrébb). Ami nehezít még a megközelítésen, hogy ide már nem visz el a déli parti autópálya, hanem Furnason keresztül kell jönni a hegyi utakon, valamint utána völgyeket kerülgetni, le-fel-le-fel, mert viaduktok nincsenek, viszont folyók, melyek a hegyről leömölve kivájták az utat maguknak, igen. Szóval nehéz a megközelítés, de megéri. A túra neve Sanguinho, az úton levő településről kapta nevét, de erről később. A túra fel- (majd le-) visz a Salto do Prego vízeséshez, ami ismét egy szépséges vízesés, az úton pedig MINDEN zöld. A sziklákat is moha borítja, így azok is. Itt már érezhetően több kiránduló volt, pedig ez egy távoli túra, szerintem ide nem mindenki jön el. Főleg a vízesésnél halmozódtak fel az emberek.

Egyébként ez egy viszonylag rövid, kb 4,5km hosszú, nem annyira bonyolult túra (bár most én vittem Matyit, és volt szintkülönbség, szóval leizzadtam rendesen, de nem haltam bele...), viszont azt mondják esőben a lefelé út csúszós és tényleg annak is tűnt, főleg, ahol kövekkel volt kirakva. Az odafele út csak szép erdős, visszafelé viszont két dolog is szuper. Ez egyik a kilátás a völgyből Faial da Terrára, a másik, hogy a túraút keresztülmegy a Sanguinho nevű településen. Erre a településre csak túraút vezet, mi nem láttuk, hogy bárhol be lehetne menni autóval és nem is volt autó. A házak minimum fele lakatlan és lepusztult, a faluközpont viszont nagyon-nagyon szép skanzen jellegű, és az elhagyatott részek is nagyon szépek, virágokkal, gyönyörű közvilágítás-kandelláberekkel. Egy pici gyöngyszem ez szerintünk. Volt is egy airbnb szállás, pont azt beszéltük, hogy valószínűleg ezzel a kis faluval fognak valamit kezdeni hosszú távon, mert van benne lehetőség.

Lenn a faluban is sétáltunk egyet, szimpatikus kis hely ez, van strand is, de ahhoz hűvös volt, viszont egy jégkrémhez azért elég meleg volt ;). Matyi pedig megkóstolta a csokibevonatot. Elindult a lejtőn lefelé :D.

Hazafelé úgy döntöttünk, hogy Nordeste irányába megyünk, mert van arra felé egy szép kilátó, és Nordeste-től legalább már normális út visz az északi parton. Jó döntés volt. A kilátó csúcsszuper volt (Ponta do Sossego a neve):

Emellett maga az út is nagyon szép volt, vadregényes és virágokkal övezett, talán ez a legszebb része a szigetnek az utak tekintetében. Nálunk is szép, de itt több a falu, egymást érik, valamint a traktorok jönnek-mennek (koszolják az utat), viszont ezen a környéken forgalom sincsen. Tényleg gyönyörű volt, már az út miatt is megérte erre jönni! Szóval szuper napunk volt, de jó fárasztó, mert azért ebben a napban jópár óra autózás is benne volt.

Szerdán csak délelőtti programot szerettünk volna, ezért a közelbe mentünk csak. Jó régóta terveztük, hogy elmegyünk Ponta da Ferraria-hoz, de megtudtuk, hogy valami sziklaomlás miatt le van zárva határozatlan ideig, viszont most nem vártunk tovább. A termálfürdő ugyan zárva, valamint mindenki rebesgette, hogy az utat is teljesen lezárták, de gondoltuk, hogy megnézzük a kilátóról és utána elmegyünk a világítótoronyhoz, majd Mosteirosba ebédelni a legutóbb kihagyott O Americano étterembe. Odaértünk a kilátóhoz, ahol bálnaleső emberekkel találkoztunk (tök jó, már tudjuk miért pásztázzák távcsővel az óceánt). Majd láttuk, hogy ugyan tényleg le van zárva az út az autóforgalom elől és egy daru is dolgozik az úton (Matyi nagy örömére), de mindenki megy le a partra. Szóval mi is így tettünk. Valóban rá volt szakadva néhány szikla az útra, ami nem túl bizalomgerjesztő látvány, de ez már legalább le van szakadva (állítólag áprilisban szakadt le), viszont elgondolkodtató, hogy mindenhol ilyen partfalak mellett haladunk el, szóval elvileg bármikor bárhol leszakadhat... na de engedjük el ezt :).

Ponta da Ferraria arról híres, hogy van legalul egy természetes medence, melybe az óceán és egy hőforrás is beleömlik, így a víz melegebb, de mégis az óceánban fürdik az ember. A vízben kötelek vannak kifeszítve, így a hullámzáskor abba kapaszkodva lehet elkerülni, hogy az embert sziklához vágja a hullám. Most sajnos épp dagály közelében voltunk itt, ezért a víz elég hideg volt. Ezt mondjuk csak másodkézből tudom, csak Zozó fürdött, én Matyira vigyáztam addig.

A világítótornyot csak kívülről néztük meg, mivel ez is csak szerda délutánonként van nyitva (és ugye tudjuk, hogy a nyitva is jelenthet akármit) és mi azt akartuk, hogy itthon aludhasson Matyika. Szóval elmentünk egy ebédre Mosteirosba, és végre ez is szuper volt. A helyen nem sokféle étel van (ez jó jel mindig!) és a ház specialitása a polippörkölt, ami csúcs volt! Finom, puha, szaftos, jó ízű. Matyi sült krumplit evett és itt is egy plusz pont a helynek - nem mirelit volt, hanem finom friss. Egy egyszerű kis napból így lesz szuper program. Mindezt úgy, hogy fél 3-ra itthon is voltunk. (Ami alvás szempontjából kicsit késő, de itt később is kelünk reggelente, mint otthon, szóval még belefér).

Délután malom, és remélem ismét találkozunk a papagájjal, aki az ablakon azt kiabálja ki, hogy “olá”. Nem vicc, a múltkor ránk köszönt. :) 

Csütörtökön délelőttre mentünk be Ponta Delgadaba, megnéztük a Sao Bras erődöt, ez eddig kimaradt. Ebben egy hadtörténeti múzeum van, viszonylag érdekes, az erőd pedig elképesztően penészes, biztos az én butaságom, hogy ilyenen feszülök, de ez már szerintem súrolta (smirglivel...) az egészségkárosító határát:

Egyébként szép volt a kilátás Ponta Delgadára, és a kikötőre:

Az erőd után elmentünk a mindenki által dicsőített vegetáriánus étterembe, a Rotasba, és valóban szuper volt. Mindennek volt íze és ráadásul jó :).

A csokitorta pedig szuperjó volt, egy jó brownie leöntve brigadeiros krémmel. A magyar cukrászművészet nagyon sokkal felülmúlja a portugált egyébként, ezt úgy általában nem említik Magyarországgal kapcsolatban, de azt kell mondjam, hogy a sütijeink vetekszenek a franciák sütijeivel, és egy átlagos cukrászda Magyarországon sokkal jobb, mint sok más országban, például itt is. Ezzel most nem ennek a sütinek az érdemeit szeretném elvenni, mert tényleg jó volt nagyon, de ezt pl. bármikor megcsinálnám otthon, és ráadásul 1 óra alatt sikerülne még nekem is, míg egy dobos tortát vagy egy somlóit azért bonyolult lenne, nem is biztos, hogy sikerülne. A brigadeiros krém amúgy nagyon finom, itthon is csináltam már nasinak, de annyi, hogy kondenzált tejet, vajat és csokit összeolvaszt az ember. Annál sűrűbb lesz, minél tovább melegítjük. Krémhez elég olvadásig, golyóhoz érdemes tovább. Ennyi. Amúgy otthon nem is nagyon lehet kondenzált tejet kapni... sajnos.. mert nagyon finom. Mostantól majd jobban nézelődök, hátha :)