Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Május 24. pénteken (csak azért írom le, hogy legyen támpont, ha valamit egyszer majd keresek) kitaláltuk, hogy ez a két gyönyörű tó annyira szép volt, hogy most megpróbáljuk ismét a Boca do Inferno-t megnézni. Szép időt írt mára is, egy picit előbb is indultunk, gondoltuk, hátha ma lesz parkoló. Szépen mentünk is felfelé a “szokásos” úton, amikor is egyszer csak belementünk egy felhőbe. (Eszünkbe is jutott a tegnapi szöveg, hogy a kilátás a szuper hotelből ma nem lenne szuper.) A Boca do Infernonál (pokol szája) nagyon sok üres hely is volt. (A kilátópont, amikor felhőbe burkolózik, sokat ér... Ausztriában Salzburgnál voltunk már egy ilyen helyen, Szlovéniában pedig a Bohinji kihagytuk, mert ott volt webkamera a felvonó aljánál...) Szóval ismét továbbmentünk. Kitaláltuk, hogy akkor lemegyünk Sete Cidades-be és megnézzük a tavakat, odafelé van egy-két kilátó, lent meg azt olvastuk, hogy milyen szép kis falu és milyen szuper a játszótér, szóval gondoltuk, akkor elleszünk. A Miradouro Santiago (Santiago tóra néző kilátó) magasságában már sütött a nap (felnézve a hegy még felhőben volt amúgy). Így a Lagoa Santiago vizén gyönyörűen csillogott a nap, egy szép nyugis kilátó ez:

A tavak mellett sétálgattunk egyet, megnéztük a kacsákat, kenusokat, dobáltunk kavicsokat (az új kedvenc szórakozásunk). Íme két kép a hídról, amin már tényleg látszik, hogy melyik a kék és melyik a zöld tó.

(Amúgy ez egy tó csak két kráterben van, ezért 8-as alakú. Jó nagy vulkánkitörés lehetett, aminek ekkorák a kráterei... de nem értem, miért mondják két tónak...)

Majd elindultunk megkeresni a játszóteret. Már azt hittük, megbolondultunk, 3 ember is elmondta, hogy hol van, de sehol nem találtuk. Majd egyszercsak belebotlottunk egy helybe, ahol már voltunk kétszer és rájöttünk, hogy a játszó le van dózerolva. De legalább az egész falut bejártuk és megnéztük a híres templomot is:

De ennyi itt a látványosság. Ja nem. Vannak még marhák is:

(Az azori gyerekeknek plüssmarhájuk van amúgy. Matyinak is hagytak itt egy műanyag marhát játszani. Mondjuk több lakik szerintem a szigeten, mint ember, szóval jogos ;) )

Mások nagyon dicsérték, nekünk ez egy ilyen kis melléklátványosságnak elment, de ez a város (falu) nem annyira elbűvölő, mint mondjuk Furnas. Szomorúságunkban a templom melletti büfében ettünk ebédre egy szendvicset és megbeszéltük, hogy mivel ragyogó napsütés lett közben, újra nekifutunk a Boca do Inferno-nak. Éééés igen, sikerült :). Volt parkolóhely, szépen el is tudtunk sétálni. Lementünk a Lagoa Canario-t megnézni, egy pici helyes tavacska (meglepő módon egy kráterben), hortenziákkal körülvéve, gyönyörű lehet virágzáskor, majd utánajárok, mikor virágzik. (Most csak úgy ímmel-ámmal virágzik.) Az odafele sétaút egy szép fenyőkkel szegélyezett úton visz, olvastam, hogy beljebb is lehet parkolni, de mi ezt a szép sétát nem akartuk kihagyni. Aztán egy gerincen kell végigmenni és bizony valóban nem véletlenül jön ide mindenki. Ez tényleg elbűvölő.

És ahogyan az látszik, ma 3an voltunk csak fenn éppen a kilátóponton, a végén jött csak egy amerikai pár, ami kapóra jött, mert lefényképeztük egymást (ide sajnos csak a telelefonos képeket tudom betenni, mert telefonról írom, de majd személyesen mutatunk képet magunkról is, az a fényképezőgéppel készült.). Szóval jó, hogy ma mentünk és nem tegnap a tömegben. Valószínűleg mindenki az időjárás előrejelzés alapján ment és a héten tegnapra írták a legnaposabb időt, mára picit rosszabbat (ami igaz is volt).

Visszafelé láttuk a térképen, hogy körbe lehet menni, bár nem hivatalos túraút, de gondoltuk, megpróbáljuk. Mondtam is, hogy nem is értem, miért nincs itt hivatalos túraútvonal. Hát azért nincsen, mert kissé kimosta a víz az ösvény közepét és így a terep vége nem éppen könnyű, nekem kicsit ijesztő is volt, de azért végig lehetett csinálni. Esőben erre ne menjen senki. De tartom, hogy tök jó lenne itt egy körtúra, mert a Boca do Inferno-n kívül van még 2 elég jó kilátópont (nem annyira kiépített persze).

(Itt épp félek lejönni)

És még így is hazaértünk 3-ra. Végül ez a nap is jól jött ki, bár kétszer is elszomorodtunk, hogy nem sikerült valami. Matyit meg itthon kárpótoltuk duplo játszótér építéssel a kimaradt játszózás miatt.

Szombaton nagy várakozásokkal indultunk neki a Senhor Santo Cristo dos Milagres ünnepségnek. Tervünk az volt, hogy délután megyünk be a kis körmenetere, és estig maradunk, hogy megnézzük a kivilágított teret. Hú, hát ez nem pont az volt, amire számítottunk. Ez egy falusi búcsúhoz állt legközelebb... Az ereklye és a körmenet ugyan ott volt, de iszonyat tömeg, sok öreg rosszul is lett, mert sütött a nap, az emberek kezében a másfél méteres gyertyák olvadoztak, félbehajlottak.

De ezen kívül ringlispilek, popcornárusok, parfüm és Lois Vottyon árusok (hasonlóak mint otthon) és egyéb vásározók, büfékocsik voltak. Ráadásul a büfék nem is nagy választékkal. Kicsit el is szomorodtunk, mert ennél sokkal jobbra számítottunk. A közönségről pedig csak annyit mondanék, hogy hasonló, mint nálunk május elsején: “Mindenki egyért, egy mindenkiért. Május elseje a szeretet ünnepe...” Azért egyelőre a holnappal még várok, lehet hogy ez a bulizós tömeg volt, és holnap más lesz. Mindenesetre nem maradtunk estig, mert lehet, hogy szép kivilágítva, de  ebben a forgatagban nem akartunk plusz 2 órát eltölteni. Viszont elsétáltunk a kikötőbe, ahol egész jó éttermeket láttunk.

Vasárnap volt a nagy ünnep, amikor - idézek a máshol olvasottakból - Ponta Delgada egész belvárosát virágszőnyeggel borítják be a körmenetre. Ezt a részét már nagyon vártuk és nem hagytuk lehangolni magunkat az előző nap vásári hangulatával. És tényleg más is volt, amit mi ezen a napon tapasztaltunk.

Délben indultunk otthonról és megebédeltünk egy 4Platanos nevezetű étteremben (szuper, ld. gasztro bejegyzés). Utána mentünk csak be Ponta Delgadába, ahol még a tömeg előtt meg akartuk nézni a belvárost. Valóban, mire odaértünk olyan fél 3 magasságában, már minden készen állt az ereklye körmenetére. Gyönyörűek voltak az utcák, de le szeretném szögezni a fenti pátoszos idézettel szemben:

1. Csak a körmenet útvonala van feldíszítve
2. A díszítés 90%-a (ha nem több), nem virágszirom, hanem faforgács, ami színesre van festve, és messziről elmegy virágsziromnak. Egyébként valamilyen tűlevelű zölddel van az alap elkészítve.

Ez persze nem von le az értékéből, tényleg gyönyörű, és a vásári hangulat is eltűnt.

Először a templomhoz mentünk, ahol az ereklye van és be is fértünk megnézni, íme:

Majd végigsétáltunk a körmenet útvonalán. Ami érdekes, hogy annyira sokan lesznek várhatóan, hogy az emberek a stratégiai fontosságú helyeken ott hagyják a székeiket, hogy a stratégiai pillanatban elfoglalhassák azt.

A sétánk során egyébként még kb 2 óra volt hátra a körmenetig és sok helyen (főleg az elején) már ültek az emberek (a tűző napon). Azért ez elég erős, a vége felé sokkal szellősebb volt minden utca, nem értem miért nem mennek arra a részre, kicsit később. Kicsit hasonlítanak ebben a magyarokra is. Legyen tuti a hely, inkább várjunk órákat.

Na és néhány kép a díszítésről. Nekünk nagyon tetszett, és az is, hogy mindenki nagyon vigyáz rá. Nem lépnek rá, csak az átkelőhelyeken, ahol csak örökzöld van, és ott is finoman.

Az a tippünk, hogy vannak részek amit kicsit rosszabb minőségben (de ez is szép!!) az önkormányzat csinál meg,

de ahol laknak, ott a lakók. Mondanom sem kell, hogy azok a legszebbek, és ott élő virággal rakják ki az örökzöldek közt. Ilyen a sablon:

És ilyen, ahol tényleg virággal szórják fel (ezt locsolták is, hogy ne szárítsa ki a nap):

A konzervatórium előtt pl ilyen volt:

És van, ahol nem annyira voltak kreatívak:

Még az is érdekes, hogy az üzletek kirakatát is ar ereklye képeivel díszítik, tisztelgésül a csoda iránt. Itt például egy sajtboltot:

Jó volt nagyon. Utána pedig, mivel ez amúgy gyereknap volt, bementünk egy cukiba és Matyi megkóstolta élete első fagyiját. Sajnos nem egy túl jó fagyi volt, de másnap újra próbálkoztunk, az jobb is volt. És a körmenet legelejét láttuk, de végtelen tömegben jöttek a piros mellényes férfiak, sokkal előbb, mint a körmenet kezdete ki volt írva, valamint a tömeg is sűrűsödött, így a gyereknap keretében átmentünk egy csúszdához, tóhoz, kacsákhoz és kakasokhoz. Megbeszéltük, hogy

1. Láttuk az ereklyét
2. Végigmentünk a körmenet útján
3. Láttuk a körmenet elejét és cserkészeket is vonulgatni.

Ez végülis a körmenet összes eleme, csak nem egyszerre, hanem külön-külön :) Ha valaki kérdezi, miért más gyerekkel utazni: hát ezért. De nem éreztük túl nagy lemondásnak ezt, így is jó napunk volt nagyon.

Hétfőn jöttek a földi örömök, vagyis a tea élvezete :). Ugyan az ünnepségsorozat még folytatódott, de ennyi elég volt, szóval a Chá Gorreana-t céloztuk meg kirándulásként. Gondoltuk, hogy Ribeira Grande-ban az emigrációs múzeumot megnézzük még, de az az ünnep miatt zárva volt. Így csak a teaültetvény maradt, így utólag elég is volt egy napra egyébként ennyi program. Itt már sokan voltak, beindult a szezon (mondjuk legalább tényleg jó is az idő). Annyit érdemes tudni, hogy Európában csak az Azori-szigeteken van teaültetvény, amikor a narancstermelésnek befellegzett, kitalálták, hogy megpróbálják a tea termelését. Hívtak is kínai mestereket, akiktől megtanultak mindent és azóta is virágzik az ágazat. A látogatóközpont maga a teagyár, minden folyamatot élőben és élesben meg lehet nézni, nagyon érdekes.

A végén teakóstoló vár, lehet vásárolni is, mi még a másik teaültetvényt is megnézzük Porto Formoso-ban és utána döntünk, hogy melyikből vigyünk ajándékba.

Van egy túraútvonal, ami a teaültetvényen visz keresztül, mi ezt végigjártuk. Talán a túraútvonalak közül eddig ez volt a legszebb. Volt kaland is, mert egy tehenész gazda épp a túraútvonalhoz vitte ki a teheneket legelészni, és a túraútvonal 100m-e beleesett a legelőbe, és a villanypásztorral el is vágta az utat. Szóval pulcsi a villanypásztorra - átlép - el a tehenek között - még egyszer villanypásztorozás. Ők most úgy gondolták ez a legelő - kit izgat, hogy ez a ez egyik legnagyobb látványosság melletti túraútvonalat vágja el? Vannak vicces dolgok :)

Hazafelé beugrottunk még a Santa Iria kilátópontra, mert eddig többször elmentünk mellette, de sosem volt jó idő. Tényleg szép a kilátás, de mondjuk csak egy kicsit szebb, mint a teraszunkról :)

Szóval most az utóbbi pár napban is nagyon sok mindent láttunk és egyelőre még mindig nagyon sok látványosság hátra van, sőt újakat is kinéztünk, szóval nőtt is a lista...