Kedden pihenőnapot tartottunk, szerdán pedig reggel a Janela do Inferno túrát terveztük délelőtt megcsinálni. Sajnos azonban esőre és egy gyökeresen megváltozott időjárásjelentésre ébredtünk. Ezért olvastuk egyszer valahol, hogy az azori időjáráshoz kell egy kis humorérzék és egy jó adag rugalmasság. No hát úgy találtuk ki, hogy akkor elmegyünk egy ilyen esőnapos programra, Ribeira Grande-ba az emigrációs múzeumba és a likőrgyárba. Az emigrációs múzeum nagyon érdekes volt (Matyinak csak bőröndmúzeumként emlegettük és tetszettek is neki a bőröndök :) Sok érdekes dolgot tanultunk, például, hogy az USA-ba és Kanadába kivándorló azoriak kezdetben bálnavadászok voltak, vagy hogy Hawaii kedvenc fánkfélesége, a malassada igaziból azori, vagy hogy Faial szigete több négyzet km-rel megnőtt a XX. századi földrengés során (valódi képekkel szemléltetve ez nagyon erősíti az emberben, hogy mennyire kicsik is vagyunk a Föld erejéhez képest). Valamint az is kiderült, hogy azért az Azori-szigeteken sosem volt könnyű az élet. A múzeum egyébként a régi halpiac épületében van, maga az épület is érdekes szerintem.

A Mulher de Capote likőrgyárban vezetés nincs, de meg lehet nézni a sok-sok likőrös hordót, lehet kóstolni és persze vásárolni. Isznak itt valami rizslikőrt, ami annyira finom, amennyire rosszul hangzik. Komolyan. Szerintem szörnyen hangzik, a bio rizsitalok jutnak eszembe, ha meghallom, ám nagyon jó. Kicsit tejberizs íze van és fahéjjal isszák, ami erősíti a tejberizs érzést, nagyon finom.

Gondoltuk, hogy ne így záruljon a nap, elmentünk a TSZ étterembe. Ettünk egy 2 fős hamburger tálat, ami nagyon finom volt, de a meglepetés akkor ért bennünket, amikor kijött a számla és nem fejenként volt 7,5 EUR, hanem a tál összesen. És még a nap is kisütött. Tanakodtunk, és megbeszéltük, hogy csak elmegyünk a tervezett túrára. (Teli has ide vagy oda, csak azért is megcsináljuk ;) ).

A Janela do Inferno annyit tesz, a pokol ablaka. Az azoriak nagyon nem jók az elnevezésekben, mert ugyanolyan és hasonló nevű dolgokból több is van ezen a szigeten és a többin is, zuglóiként nevezzük ezt csak “Csömöri út effektusnak”. Például: a túra Remédiosban indult, és amúgy mi is Remédios mellett lakunk csak ez nem ugyanaz. Santa Barbara nagyon menő itt, eddig 4 ilyen várossal és tengerparttal találkoztunk, tök messze egymástól. A pokol szája és a pokol ablaka ugyebár teljesen máshol vannak. És a Santo Antonio... na jó nem sorolom :)

A túra szuper volt! Mindig a Matyicipelő ember fárad el jobban, ezért ez most Zozónak volt durvább, de ettől még szép volt nagyon. Régi akvaduktok mentén kell túrázni, vannak alagutak, izgalmas a táj.

Sajnos csak az utolsó szakasz ilyen jó, a többinél pedig a Ponta Delgadara nyíló kilátás kárpótol a kicsit unalmas caplatásért. A túra csúcspontja a Janela do Inferno maga, ami egy barlangból ömlő vízesés, ami alatt kedves kis tavacska áll. Kavicsokkal, ha értitek, mire gondolok :).

Szóval ez Matyinak kánaán volt, elég sokat eljátszottunk itt, majdnem el sem tudtunk jönni, csak egy kis közös énekléssel lehetett kiengesztelni, szóval visszafele túra közben énekelni kellett :D. Egyénként egész túra közben csak a végponton találkoztunk másokkal, egy 4 fős csapattal és egy egyedül túrázó sráccal, aki nagyjából 2mp alatt nézte meg azt, amiért 4km-t jött. (“Checked!!”). Szóval jó nyugalom volt, marhák csak messze voltak, bár egyszer az úton volt egy, de nagy megkönnyebbülésünkre pont előtte elkanyarodott a túraútvonal. Ez a túra nagyon izgalmas elemeket tartalmazott, és teljesen más volt, mint a többi, amit eddig láttunk, szóval csak ajánlani tudjuk!

Pár izgalmas elem:

05.30 csütörtökön Mosteirosba mentünk, csak délelőttre. Napos időt írtak, jó lesz strandolni, vagy legalábbis lábat áztatni - gondoltuk. Jó is volt :)

Mosteiros az egyik legnyugatibb település, innen jól lehet majd egyszer naplementét nézni. Arról híres, hogy van jó strandja. Természetesen fekete homokos, a vulkáni kőzetek miatt. Ééés... most megértettük, hogy miért jobb a fehér homokos tengerpart. A felete homok nagyon szép egyébként és semmi baj nem lenne vele, csak ami amúgy logikus, csak nem gondoltunk bele: napsütésben kicsit meleg. A levegő amúgy nem volt forró, fürdeni kifejezetten hideg lett volna a szél miatt, ám a homok borzasztó forró volt. Odafele még hagyján, de az a fél óra, amit ott töltöttünk elég volt, hogy alig tudjunk kimenni a homokból, úgy égetett. Ilyet én még csak a Taj Mahal márványpadlóján éreztem, hogy rohanni kell az árnyékhoz, mert megég a talpam... A víz térdig teljesen jó volt, sajnos elég hullámos, Matyi félt is tőle, amikor elérte egy hullám a lábát kiakadt és onnantól csak mondta, hogy “ki-ki”, vagyis menjünk már ki a vízből. Na de a homokkal jól játszott, a Lada Nivája nagyon jól ment a homokban is ;).

Aztán tovább sétálgattunk és elmentünk a helyi piscinas naturalishoz, ezek a természetes strandok. Hát ez nagyon menő!!! A sziklák közt kis “medencék”, amiket dagálykor megtölt a víz és nagyon jó lesz egyszer (remélem) megfürdeni benne. Most ebben is csak a láblógatás maradt :).

(A méretek szemléltetése végett ezen a képen Zozó is rajta van :) )

Sajnos a helyen, ahol ebédelni akartunk, nem volt szabad asztal, így hazamentünk és főztem egy kis bacalhau fasírtot. De abba az étterembe és Mosteirosba is szeretnénk visszamenni!

Ezzel a negyedik hétnek is vége lett - és már májusból is csak egy nap maradt...