Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Május 31-én pénteken kinéztünk egy körtúrát Maia mellett magunknak. Fura egy túra volt ez, mert az eleje egy domb megmászása, majd lemászás a dombról, ami mérsékelten érdekes, egyébként szép, csak kicsit el vagyunk kényeztetve a nagyon szép túrákkal. Az a helyzet, hogy ha egy túra megmászat velem egy hegyet, akkor nem rossz, ha van a hegytetőn valami jutalomfalat :). Mondjuk kilátó. Vagy vízesés vagy valami izgalmas bármi. Itt egy autóút volt :D. Lefelé menet azért volt szép kilátás, de csak a vége felé.

Az vicces volt, hogy éppen akkor nyírták a füvet a túraútvonalon, amikor mentünk, szemből jöttek, munkájuk eredményeként ilyen frissen nyírt füvön sem túráztunk még sosem. Viszont a frissen nyírás csak egy ideig, pontosabban egy lépcsősor feléig tartott. Hogy miért onnan kezdték a munkások, azt örökre homály fogja fedni. Valami ilyet tudunk elképzelni: “Te, Józsi (vagy Joao), gyere már!” “Jólvanna, még lenyírom a lépcsőn” “Hagyjad, jó az úgy”.

A túra második fele jobb, mert az a tengerparton megy, és szép a kilátás, valamint maga az útvonal is.

Ezt a túrát igaziból azoknak ajánlanám akik szeretnének egyet sportolni, vagy ha nem az edzés a lényeg, de Maia érdekel valakit, akkor a part menti szakaszt ajánljuk.

A túra után megebédeltünk a Fim de Seculo nevezetű étteremben, mert valahol olvastuk, hogy jó. Ettünk egy jó haltálat, finom friss grillezett halakkal. A helyzet az, hogy itt ennyi a tudomány a legtöbb helyen. Nagyon finom volt, de ez nem a portugál konyhaművészetet dícséri, hanem a jó alapanyagokat. Viszont nagyon kedvesek voltak velünk, Matyika felfalta a kivit a tálról és hoztak neki külön egy tál gyümölcsöt.

Amikor végeztünk, nagyon vacilláltunk, hogy bemenjünk-e hazafelé a másik teaültetvényre, de végül bementünk. A neve Chá Porto Formoso.

Kisebb és családiasabb, mint a Gorreana, ennek minden előnyével és hátrányával. Volt filmvetítés és vezetés (5-5perc), ami érdekesebb volt mint a Gorreana-n, de a gyár állt, így csak elmesélték a működést, amit a Gorreana-n láttunk is. Nagyon érdekes volt, hogy megtudtuk, hogy az intenzitás attól függ, hogy a hajtás melyik leveléből készül a tea (a legfelsőből lesz a legintenzívebb tea), valamint minden évben az első szüretből (április) a leveleket keverik és egy különleges teakeverék lesz ebből. Maga az épületegyüttes nagyon barátságos, platánsorral övezett, nagyon szép.

De túraútvonal ekörül nincsen. Egy szóval, ha valaki csak egybe tud elmenni és nem szeretne körbetúrázni, akkor ezt javasolnám a családias hangulat miatt, de ha sétálna is egy nagyot, akkor a Gorreana-t. Mindkettő nagyon jó volt egyébként. Jól be is vásároltunk mindkét helyen teából.

Viszont egy kis helyreigazítással tartozom: utánaolvastunk, és az egy nagy csúsztatás, hogy csak itt, az Azori-szigeteken van Európában teaültetvény. A hivatalos honlapon is azt írják ki, hogy “...the oldest, and currently only tea plantation in Europe”. Na csak random rákeresve is talál az ember legalább másik 2-3-at. Van egy Szocsiban, Angliában és Svájcban is. Valaki itt nem mond igazat... vajon az azoriak, vagy az gugli az?

Szombaton elmentünk a Capelas-Calethas közötti egyszerű kis túrára, mert láttuk, hogy Calethasban van egy remek játszótér, így a hurciban utazás után Matyinak is lesz egy kis jutalom. Viszont ez egy egyenes túra volt, Zozó visszafele is megjárta, hogy el tudjon jönni értünk autóval. A túra az elefánt sziklára néző Pedras Negras kilátótól indul és szinte teljesen lapos, könnyű túra, 6,5km. Nem is nagyon izgalmas, csak egy-két érdekesebb látnivaló van mellette. Mondjuk végig az óceánparton fut, ami egy folyamatos szép látványt azért nyújt. Útközben van a Pocos-nál egy régi bálnafeldolgozó gyár-rom, valamint az úton messzebb egy kápolna egy sziklán, valamint egy kráter a tengerparton. Ezek szépek, de ez sem az első túrák között lesz, amit ajánlani fogunk.

(Bálna parta vontató csörlő)

A végén ott volt a szuper játszótér, és mint kiderült itt ezen a napon volt gyereknap, szóval a calethasi gyerekekkel bandázhatott Matyi, lufikkal meg ugrálóvárral. Sajnos kicsit mostanság fél más gyerekektől, túl sok itt az üres játszótér és megijed, ha jön egy nagyobb és gyorsabb a csúszdára, fel sem mer menni, ha más is ott van. Remélem ez is hamar elmúlik, mint az eddigi nehézségek.

Vasárnap bementünk Ponta Delgada-ba, a havonta egyszer (a hónap első vasárnapján) a Relvao-ban megtartott bolhapiacra. Nézelődtünk egyet, Matyi kapott egy Vasco nevezetű Duplo kutyát, de amúgy aki egy hetet van itt, az ezt nyugodtan kihagyhatja. Abban, hogy ilyen sokat vagyunk itt, az a jó, hogy ilyen napokat is tudunk tartani, amikor csak lézengünk, eszünk egyet és pihenünk. Amúgy egy egész jó piri-piri csirkés helyen ettünk a kikötőben (Ramires). Nem itt akartunk, csak kiment a fejünkből, hogy vasárnap kevés hely van nyitva. De mivel ezt is terveztük egyszer meglátogatni, így ez is jól sült el. A lényeg, hogy minden napra kell B terv. És C. És nem árt egy D sem.. :)

Ma, hétfőn szakad az eső, itthon maradtunk, jó is a pihengetés. Főzögettem, játszottunk, tervezgettük a többi napot. (Ami nagyon bonyolult egyébként, mert elég rossz itt az információ a top10 látványosságon kívül minden másról. Például a google maps itt nagyon rosszul teljesít. Ha valakit érdekel a maps.me-t töltöttük le és az egészen jó, a túraútvonalak tökéletesen rajta vannak, valamint a parkolók is, nem mint a google mapsben.)

Egyébként kicsit fáradunk, szóval mostanában több pihenős-félnapos túrás napot csinálunk. Az a fura, hogy a telefonom szerint a teljes utazás alatt átlagosan 6,5km-t mentünk eddig egy nap. Azt hittük többet. Talán a plusz 13kg miatt tűnik többnek. Meg persze ugye a +/- 150-200m szintkülönbséggel már a 6,5 km sem annyira kevés :)