Nos, hát úgy tűnik, hogy nagyon megérte erre a hétre átutaznunk erre a szigetre, mert itt szuper az idő és jó szállást is találtunk így szezonon kívül az utolsó pillanatban. Az utazásunk előtt ilyennek képzeltem az időjárást és nem olyannak, mint amit a múlt héten Sao Miguel-en tapasztaltunk.

Még az utazásunk napján megnéztünk egy ananászültetvényt Ponta Delgada-ban, nagyon érdekes volt, például nem tudom, hogy valamelyikőtök látott-e már virágzó ananászt? Mi még nem, így néz ki:

Santa Maria sziget nagyon kis sziget, kb. 5000 lakossal, de egy heti látnivalót gyerekkel simán lehet találni rajta, egy-két pihenőnappal együtt. Mi Vila do Porto, a legnagyobb város határában szálltunk meg a domboldalban, ahonnan nagyon jól látszik a ”tó”. Azt gondoltuk, hogy csak megoldjuk valahogy tömegközlekedéssel a kirándulásokat, de az a helyzet, hogy tényleg lehetetlen. A legtöbb busz csak a nyári szezonban jár egyáltalán, de van olyan város, ahonnan csak reggel jön egy busz be ide, és délután egy vissza. Tehát teljesen kilőve, hogy mi busszal átmenjünk oda. Egy kirándulás lesz elvileg megoldható busszal, de majd csak akkor mondom biztosra, ha tényleg sikerült ;)

Santa Mariaról a következő érdekességeket érdemes tudni: ez a sziget volt először lakott, és nem Kolombusz Kristóf hajójáról, hanem egy egyházi ünnepnapról kapta a nevét, amikor egy hajóról először megpillantották. Én nem értek ehhez, de geológiailag más mint a többi sziget, sok fosszíliát is találtak itt. Itt van a szigetek közül egyedül fehér homokos tengerpart (szerintünk amúgy nem fehér, kamu ez). Ennek az oka egy könyv szerint az, hogy van mészkő és nem csak vulkáni kőzet, ez elaprózódik és hopp kész is a fehér homok. Máshol pedig azt hallottuk, hogy Afrikából hozza ide egy áramlat a homokot, így most nem tudjuk mi az igazság. De valójában mindegy is, mert szerintünk úgysem fehér :D 

Első napunkon a városba sétáltunk le, és körbenéztünk, megnéztük a Sao Bras erődöt és a kikötőt. Az erőd érdekessége, hogy azért kellett, mert rengeteg kalóztámadást szenvedett el ez a sziget, nem volt egy leányálom itt élni akkoriban. De már nincs kalózveszély, így ettünk egy jó tonhalsteaket a kikötő kellemes éttermében, majd visszafelé megtekintettük, hogy a kalózok miért nem tudtak (babakocsival) egyszerűen feljutni a kikötőből a városba :). Ott aztán bevásároltunk a következő napokra.

Második napunkon az időjárás nem kedvezett nekünk (de legalább a szállodában van fűtés), ezért a szálloda játszóházában ütöttük el az időt, Matyinak volt egy jó kis csúszdázós napja. Délután megpróbáltunk kimenni játszótérre, de akkora volt a szél, hogy pár méter után visszafordultunk. (Elvitte a babakocsit, ha elengedtük)

Harmadik napunkon a Vila do Porto-ból a Praia Formosa-ra vezető túrát terveztük végigjárni, amiben az első akadály (a szállodától 100m-re szakadni kezdő eső) még nem tántorított el, de a túraútvonal első km-én az utat mérgesen elálló bika visszafordított bennünket. Szomorkodtunk is rendesen, amikor egy nem túl ereje teljében levő pár szembejött velünk, na gondoltuk ők is mindjárt fordulnak vissza. Vissza is mentünk a folyómeder túloldalára, és figyeltük messziről, hogy mit csinálnak. Hát láttuk, hogy simán elmennek. És a bika meg sehol az úton (már amennyire a távolból ez látszott). Na hát megfordultunk ismét, vissza a szurdokon (király ám az plusz 13kg-mal az ember hátán ;) ). És valóban, a bika már újra benn volt a kerítés mögött. Viszont az amúgy említésre méltó, hogy teljesen le volt szeparálva a többi állattól, nem volt egy szimpi egyed, és valószínűleg nem véletlenül nem engedték a többi közelébe. Na de lényeg a lényeg, túljutottunk a kritikus ponton :). Ha mindent 20 perccel később csinálunk, akkor se eső, se bika, de nem lenne mit mesélni ;). A túra amúgy nagyon gyönyörű volt, a vége már az óceán partján vezetett, az elég nehéz volt, de nagyon különleges túra volt, kár lett volna a bika miatt kihagyni. Ilyen látványokban volt részünk:

A Praia Formosa-ról taxival kellett hazajönnünk, az a cuki bácsi hozott el, aki a reptérről is, és hazafele megmutatta a házát, a szamarait, a marháit, es a pulykáját is :)

Negyedik napra béreltünk egy autót, vagyis Zozó szerint inkább dodgem-et, mert hibrid és automata váltós kocsit kaptunk. El is mentünk a sziget délkeleti csücskébe, megnéztük a híres világítótornyot a Farol de Goncalo Velho-t. Azon a környéken a szőlőtermesztés a különlegesség, melyet kőparcellákban tesznek, ettől még szebb a táj.

Ezután lementünk Maia tengerpartjára, ahol megnéztük az óceánvizes medencét (ami hihetetlen király lehet nyáron, amikor fürdeni is lehet benne), és elmentünk a Cascada do Aveiro-hoz, egy nagyon szép vízeséshez. Itt elég sokat elvoltunk, kavicsokat dobáltunk és hasonlók :)

Gondoltuk, hogy na akkor most keresünk egy éttermet, ami így előszezonban annyira nem volt egyszerű. Santo Espirito-ban találtunk egy nyitott kocsmát, ahol az utolsó két adag napi menüt megszereztük, és hát talán az egyik legjobb ebédünket ettük itt. Isteni friss hal, krumpli, saláta, és öntet. Tökéletes volt. Egyszerű és nagyszerű.

Santo Espirito-ban egy híres pékség van, ezt is megnéztük, hát mondjuk ilyet se láttam még. Egy teljesen penészes épületben elöl egyetlen rácsos polc, a pékárunak, egy polc a keksznek, és egy polc kézműves dolgoknak. Ennyi. Hátul szövőszékek és pár rekesz elkészült, zacskózásra váró keksz. Nem bizalomgerjesztő, de a kekszből vettünk és finom.

Ha már kocsival voltunk és ragyogott a nap (csak ilyenkor lehet ezt megtenni), felmentünk a Pico Alto-ra. Innen még Sao Miguel szigetét is látni lehetett, no meg egész Santa Maria-t, szuper volt. Ez után egy a könyv által “little”-nek nevezett 6,2km-es körtúrát tettünk a Pico Alto és a kráter körül. Hát azért little-nek nem nevezném, elég kemény volt. Az út elég sáros volt sok helyen és nagy szintkülönbség is volt benne, az elején ereszkedünk rengeteget, és ezt az utolsó kilométeren kellett visszahozni, tehát a legvége volt a legnehezebb és mellesleg a legsárosabb is. De megcsináltuk, az utolsó szakaszon még Matyi is sétált egyet :). Koszosan és jólesően fáradtan tértünk haza.

A mai napunk kicsit könnyebbre szerveztük, délelőtt játszótereztünk egyet egy tök jó parkban, ami semelyik útikönyvben nincs benne, a Parque Florestal-ben. Itt van játszó, állatok egy mini állatkertben, grillezőhely, padok, szerintem a helyiek hétvégente biztosan megtöltik élettel. Csak egy negatívum van a parkkal kapcsolatban, valakiből nagyon előjött a portás effektus, minden játékra (hinta, libikóka, csúszda) legalább 6 helyen rá volt festve ecsettel, hogy hány évesek használhatják. És le is parancsoltak róla minket, amikor Matyi a 3-12-es rámpán sétálgatott én meg a kezét fogva segítettem neki. Na ennek Matyi nagyon örült, képzelhetitek. Aztán szerencsére kielégítették a 0-3 játékok is, de ez nem volt szimpatikus. Ja és persze mi voltunk egyedül az egész parkban. Utána csak ebédmenüztünk egy szimpatikus kis helyen, az A Traversa-ban, nagyon finom volt. Délután pedig hallgattam a hisztit alvás helyett, hogy menjünk vissza a játszóra. (“Haj-haj”). Majd egy másik nap még megyünk :)

Update: tegnap nem volt net a szállodában, így a mai napot is leírom most, együtt teszem fel. Ma a Ribeira de Maloás-t néztük meg a délelőtti játszó után, mert ide volt busz (!!!). De nem is akármilyen. Teljes szigetkörtúrában volt részünk, mert ez a busz viszi haza a suliból a gyerekeket. Tényleg majdnem mindenhol voltunk. A 25 percre levő helyet így 1,5 óra alatt el is értük, de tök sokmindent láttunk, Matyi meg nagyon jót aludt. Pl tényleg közigazgatási területenként más a domináns szín, a fehér házak  ablakai körül, illetve egyéb díszítőelemeken. Van zöld, kék, téglavörös, sárga, ez tetszett. Malbusca majdnem a végállomás volt, ahol leszálltunk, onnan 3km-re volt a látványosság, egy bazaltoszlopokon lezúduló vízesés. Odafele észre sem vettük milyen meredeken jöttünk le, vidáman beszélgetve jöttünk, gondolom mondanom sem kell, hogy visszafele meg sem szólaltunk (na jó, Matyi beszélgetett azért), mert levegőt sem kaptunk. A vízesés nagyon szép volt, az odaút végén én mondjuk majd meghaltam a tériszonytól, de megérte. Egészen varázslatos dolog egyedül túrázni a természet csendjében. Tényleg egy lélek sem volt semerre, a marhákat leszámítva. Na jó, volt még egy-két bárány is.

A buszmenetrend tökéletesen használhatatlannak bizonyult, mert ugyan a megfelelő időpontban jött a busz, de teljesen összevissza ment, nem a leírtnak megfelelően. Itt ebben lehetne erősíteni. Mondjuk az is igaz, hogy odafele a plafonról is gyerekek lógtak, visszafele meg egyedül voltunk a buszon, ezért azt mondanám, valóban nem sok a kiránduló, akik miatt jó információkat kellene adni. A gyerekek úgyis lebeszélik a sofőrrel, hogy merre menjen :)

Viszont ezzel a busszal lehet, hogy még elmegyünk majd valahova. Meglátjuk. Végül is pihenhetnénk is egyik nap, de ez nem annyira jellemző ránk.