Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Visszatértünk Santa Mariáról és a legrosszabbra is fel voltunk készülve, hogy milyen idő vár itt, de (lekopogom) tényleg javuló tendenciát érzünk. Éjjel még hideg van, de talán 1-2 fokkal több és ugye nem mindegy, hogy 14 vagy 16 fok van éjjel. Nappal pedig 19-20 fok van, ami, ha süt a nap, akkor szuper (eddig elég sokat sütött). Azért ma reggel nagyon nevettünk, mert mára rossz időt mondtak, de azért bekentük Matyit naptejjel, és mondtuk, hogy egy kenés nem is biztos, hogy elég, mert ha esik egy kis eső, akkor a nagy szél miatt az vízszintesen fog esni, ami lemossa a naptejet, viszont 10 perc múlva lehet, hogy tűzni fog a nap, ami tökéletesen leéget, főleg, mert a szél miatt nem érezzük :D Ez persze picit túlzás, de nem nagyon. De a 20 fok napsütés az nagyon jó itt. Jól tettük, hogy átmentünk melegedni Santa Mariara, mert most már itt is kellemes. 

Írtunk egy listát a még megtekintendő dolgokról, és vagy 30 elemű lett a lista, ami 5 hétre elég sok, szóval a lovak közé is csaptunk :)

Vasárnap elmentünk Ribeira Grande-ba, amiről egy idegenvezető azt mondta, hogy mindig is olyan nagy akart lenni, mint Ponta Delgada, de nincs természetes kikötője, így nyilván nem sikerült nekik. Nagyon kicsi város, egy szép parkkal a főtérnél, egy szép templommal, ahonnan csudaszép a kilátás:

Viszont kicsit szemetes, ami azért tűnt fel, mert ahol eddig voltunk, mindenhol nagyon nagy tisztaság volt és rend. (Főleg most mondom, látva, hogy ilyen is lehet). A tengerparta is lenéztünk, de a városon átmenő folyó/patak itt ömlik a tengerbe, így nem tiszta, itt csak egy kicsit időztünk. A látvány szép egyébként és szörfösök is voltak. Találtunk egy jó cukrászdát, ahonnan vettünk is sütit estére, szuper finom volt és végül 2 este is ettünk belőle, olyan hatalmas volt. Ribeira Grande után megebédeltünk a helyi TSZ éttermében. Ez rosszul hangzik, de annál jobb hely. Egy óriási és nagyon szép étterem, ahol a friss marhahúsból készült steakeket árulják. (Bővebben majd az ételes bejegyzésben mesélek). Finom volt a hús, viszont mirelit sültkrumpli volt a köret..

Végül pedig elmentünk a Salto do Cabrito vízeséshez, az egyik leghíresebbhez ezen a szigeten. Most nem túráztunk, csak lementünk kocsival (egy nagyon meredek úton), és Matyi a saját lábán sétált oda. Míg mi élveztük a látványt, ő kavicsokat dobált a vízbe, alig tudtunk hazaindulni :) Itt éreztük először, hogy kezd sűrűsödni az embertömeg. Amikor odaértünk ebédidő lehetett, akkor csak 4en voltak rajtunk kívül, viszont mire eljöttünk, elég sokan voltak. Persze nem egy Belém, de voltak vagy 20-30an.

Hétfőn Furnasba mentünk, és rögtön bele is szerettünk a helybe, annyira varázslatos. Egy különleges mesevilág, magávalragadó.

Mielőtt odaértünk volt egy kis kalandunk egy tejszállítást bojkottáló marhablokáddal (vagy úgy is mondhatom: marha nagy volt a forgalom):

No de csak odaértünk azért végül. Furnas egy vulkanikusan aktív völgyben helyezkedik el, és az ember számára az első szembeötlő dolog a különleges mikroklíma, ami a területet jellemzi. A partól a ragyogó napsütésből a felhőkön keresztül hajtottunk be a hűvös kráter-völgybe, amit ezek szerint nem véletlenül láttunk a legtöbb képen felhősnek. Teljesen más idő van itt mint pár km-rel arrébb. Mi először lementünk a Caldeirákhoz, a hőforrásokhoz. Lent a tó mellett vannak, és a föld is meleg a vulkanikus aktivitástól. Egyes helyeken nagyon-nagyon forró, forr a víz, ami a kráterekben van. Itt csak pallón lehet menni, és itt vannak a cozido főző mélyedések. A cozido a furnasi ételspecialitás, melyet a hőforrások mélyedéseiben főznek, reggel beássák az ételt, délben pedig kiássák az elkészült finomságokat és viszik tálalni. (Részletek az evős bejegyzésben lesznek, kipróbáltuk ezt is). Nagyon érdekesek ezek a hőforrások. Egyedi és hihetetlen élmény látni és érezni a föld erejét. Kénes szag terjeng és gőzölög a föld.

(Ezek itt az ebédek)

Mi ezután a krátertó körbetúrázása mellett döntöttünk, egy nagyon könnyű, kiépített túraút van, ami gyönyörű helyeken visz. A tó elképesztően zöld, amikor előjön a nap, el sem tudom képzelni, milyen zöld lehet ragyogó napsütésben. Az erdő, a tópart, a templom a tó túlsó végén mind-mind csodaszép. Ha valaki erre jár, ezt ki ne hagyja! Itt van a világ második legmagasabb araucaria fája (délfenyő, eddig még sosem hallottam róla, de tényleg durva, 50m magas).

Mire körbeértünk, sajnos már kiásták az ebédeket, így még egyszer körbesétáltunk a hőforrásoknál, majd elmentünk ebédelni az egyik étterembe, aminek láttuk a gödreit. (Tony’s).

Ebéd után elsétálgattunk az altatás alatt. A városi park gyönyörűen karbantartott és folyik a melegvíz a kutakból:

Séta közben megnéztük mindkét fürdőt, de egyelőre csak kívülről, de Furnasba biztosan visszajövünk és bemegyünk mindkét helyre. Reggel ugyan nem gondoltuk, de elég meleg lett, viszont a fürdőzgetésre több időt szeretnénk szánni, mint amennyi a délutáni alvás után maradt. És még be is kellett vásárolni hazafelé útközben.

Kedden a rossz idő miatt csak Ponta Delgadában játszóztunk, piacoztunk, hajókat néztünk, és a könyvtár gyermeksarkában játszottunk. Délutánra már nagy szél lett, esett is, kint már nem volt jó lenni.

Többen kérdezitek, hogy hogy bírja Matyi és hogy érzi magát: egy szóban szuperül :).

Imádja, nem is érdekli, hogy nem a saját ágyában alszik, neki mi vagyunk az otthon. A családot nagyon sokat emlegeti, szóval ők hiányoznak neki, örülni fog a viszontlátásnak. A túrákon, ahol háton van, igyekszünk alvás alatt menni, az nagyon jó bújva, és igyekszünk, hogy 3 óránál hosszabban ne legyen hordozóban, az már határeset neki. Inkább elmegyünk autóval ameddig csak tudunk, és sétáljon ő, amennyit csak tud. Babakocsizunk is, csoda, hogy ez a babakocsi még egyben van (lekopogom), mert ezt aztán zúzzuk a macskakövön. A macskakő viszont el is altatja délutánonként. Szerintem a Mamas and Papas fizethetne nekünk a babakocsi tesztelésért és, hogy bizonyítsuk a terméke minőségét. :D Amúgy hihetetlen, mit kibír ez a kocsi tényleg.

Azzal kicsit sem lőttünk mellé, hogy Matyival ide jöttünk hosszú nyaralásra. Imádja az óceánt, a patakokat, a kavicsokat, a traktorokat és markolókat, a marhákat (maaha), lovakat (pajipa), kakasokat. A szelet is kezdi megszokni, az otthoni lágy függönylibegtetés már nem fogja halálra rémíteni (mivel ma itt például a függöny vízszintesen hasított befelé a szobába a széltől, amikor szellőztettünk). Elkezdett szinte mindent megenni, amit mi, ami szuper, mert csak megosztom vele az ebédemet (fele-fele arányban, nagyon durva!). Ok persze azért igyekszem gyerekbarát ételeket választani, de a cozidoból is evett csirkét, meg rizst, szóval haladunk :)

Igaziból nekünk kellett lassítani csak egy kicsit, sokat játszózunk, többet állunk meg egy-egy helyen, hogy kiélvezhesse azt, ami neki élmény. Például a kavicsdoblálás univerzális program mindenhol. Lassabb és nyugodtabb a kirándulás, ellenben ha túrázunk, azt teljes menetfelszerelés cipelésével tesszük :).