Le vagyok maradva a lisszaboni leírással, de az első heti élményeinket és tapasztalatainkat azért leírom az Azori-szigetekről. (Pontosabban egyelőre Sao Miguelről, ahol épp vagyunk.)

Először is a legmeghatározóbb dolog itt az időjárás. Ez a klíma nekünk nagyon-nagyon furcsa, ha kisüt a nap, akkor csodálatos idő van, ellenben felhős-szeles-esős időben bőven lehet fázni. Legfontosabb a réteges öltözködés, mert napon belül is óriási hőmérsékletingadozás lehet, plusz kb. az összes ruhatípust vinni kell magunkkal, mert bármi lehet az időjárás előrejelzés ellenére. Valóban nincs fűtés szinte sehol, a lakásunkban sem, így beszereztünk egy olajradiátort, mert éjjel hideg van. Nappal felmehet 25 fokig a hőmérséklet napsütésben (volt már enyhe leégésünk is), egyébként esőben sincs nagyon hideg, 16-17 fok alá nem megy nappal, éjjel meg 13-15 között van.

Eddig volt néhány kifejezetten szerencsés napunk, amikor szinte végig sütött a nap, de ma például itthon ülünk, mert bár esőt nem írt az előrejelzés, reggel óta folyamatosan permetszerűen esik vízszintesen, mert a szél is fúj. Bár már azt is el tudom képzelni, hogy ez itt nem számít esőnek :D

A másik érdekesség a páratartalom. Hihetetlen magas, és

1. Nem szárad meg semmi (ruhák, edények a szárítón, törölközők a fürdőszobában. 

2. Minden mintha nedves lenne folyamatosan

3. A könyvek pöndörödnek (szerintem itt nincs könyvespolca senkinek).

Ma néztem valahol, épp 99% páratartalmat írt.

No de akkor, hogy miket is csináltunk. Első nap délután értünk haza Bretanhaba, végül egy kis Toyota Yaris-t kaptunk bérelt kocsiként, és bele is fért az összes csomagunk. Az nagyon jó, hogy a szállásadónk háromgyermekes család, mert kaptunk babakádat, bilit, játékokat (például egy számunkra értelmezhetetlen plüss ráját - mert ugye milyen jó is egy rája piha testéhez hozzábújni), gyerekágyat, és még a kocsiba gyerekülést is. (Amit napi 5€-ért vesztegetnek az autókölcsönzőkben.) A ház hatalmas, végül mi csak a földszintet használjuk, mert az is kb 100nm, de van egy alsó szint még 2 szobával és egy galéria is. A kilátás a teraszról gyönyörű:

Matyi új kedvenc szava a “tó”, ami az óceán, csak épp még nem érti a különbséget. Nagyon tetszik neki, mindig mutogatja is nekünk. Ráadásul egy fatelep van mellettünk, ahol egy markológép dolgozik egész nap, szóval az unatkozás kizárva :)

Első délutánunk a kipakolással és bevásárlással telt. Második nap Capelas-ban néztünk körbe, lementünk a Miraduro do Porto-ra, majd az elefánt sziklán a Miraduro da Vigia-ra, ahonnan sajnos pont az elefánt szikla nem látszott, de ezt másik napra halasztottuk. Találtunk egy kellemes helyi éttermet a Cafe da Canto do Cais-t ahol isteni friss halakból álló haltálat ettünk. Gyümölcsök is voltak köretként, szuperül illettek a halhoz, mondjuk Matyi majdnem mindet megette, szóval mi csak kóstoltuk a gyümölcsöket. Délutáni alvás után megnéztük a tőlünk 10 percre fekvő malmot, a Moinho do Pico Vermelho-t, majd elsétáltunk Bretanha főterére. Érdekes, hogy nem sokan említik, de itt azért erős a vidéki szegénység. Rengeteg elhagyatott és omladozó ház van, és néhol a kertek is lepusztultak. Ennek ellenére az utcák tiszták és valahogy rendezettek a városok. És persze a főtereken a templommal szemben itt is kocsmák állnak, teli a helyi földművesekkel a munka után. Akik úgy néznek ránk, mintha valami furcsa szerzetek lennénk a babakocsival :)

Másnap elmentünk az első túránkra. Itt az Azori-szigeteken ez a fő attrakció, nagyon szép túraútvonalak vannak. Joao Bom-ból indul a Vörös körtúra, amin mi a kitáblázottnak megfelelően mentünk (sokan máshogy mennek, csak azért jegyzem meg). Így nekünk a túra szebbik fele az elején volt, gyönyörű parti kilátással és vadon az erdőben növő kálákkal és egyéb szobanövényekkel:

A túra második része nem túl izgi, én lehet hogy visszafele megfordulnék inkább és ugyanott mennék, mert sokkal szebb az első szakasz. Azért elég kemény Matyival a túrázás, mert egyikünk Matyi 12 kilóját viszi, a másik meg a kb. ugyanilyen nehéz étellel, itallal, pikniktakaróval, esőkabátokkal megrakott hátizsákot. A combunk jó izmos lesz a kirándulás végére :)

Délután Remédios  főterére mentünk be, ahol tök jó kis kulturális központ épült, biztos vagyok benne, hogy EUs pénzből, mert hasonlóan pukkan le, mint nálunk az ilyen jellegű létesítmények. És egy darab bolt-kávézó vagy akármi sem üzemel, csak penészedik szét belülről.

Viszont van egy hotdogos kocsi az út mentén, nem túl kecsegtető és a célközönség sem volt nagyon tetszetős, de ettől lehet, hogy nagyon jó, hisz tudjuk a szabályt: ahol a helyiek esznek, az mindig jó :) Hazafele séta közben két érdekesség történt: az egyik, hogy láttunk a part mentén bálnát. Jó messziről de a fújtatás és a hát majd farok felbukkanása egyértelműen látszódott. A másik, hogy egy kilátóteraszon egy régi mosodát találtunk, amit a plébánosok a vétkesek büntetésére használtak, mehettek mosni, a falubeli bűnösök:

05.06-án csak Capelasba mentünk be, hogy most az elefánt sziklát lássuk is, és ne csak felmenjünk a tetejére. Tényleg elefánt! A Pedras Negras kilátóról jól látszik:

Megnéztük a Pocos strandot is, ahol egyszer reméljük fürdünk is majd. Most csak 4 orosz fiatal merészkedett be a vízbe úgy 3 percre :) 

05.07-re rossz időt mondtak, ezért bementünk Ponta Delgadaba, de délutánra nagyon jó idő lett, így nagyon jót sétálgattunk, játszóztunk. A Jardim António Borges-ben kezdtünk, hogy játszózzon egyet Matyi. Ez a park nagyon-nagyon szép és buja, a helyi diákok is szeretik sajnos, mindenhol füveznek. Durva egyébként, a rendőr, akitől az autónkat béreljük, mondta, hogy itt nagy bűnözés nincs (jogos, nincs hova vinni egy lopott autót pl.), viszont a droghelyzet nem annyira jó. Itt állnak meg ugyanis pihenni a Kolumbiából érkező teherhajók és hát a rendes rakomány mellett van azért egyéb is. Persze nem tudom, hogy milyen a gimisek drogozási aránya, de a parkban jó sokan voltak.

A Parque Atlantico-ba ültünk be ebédelni, ahol jó minőségű ételt adnak, és annak ellenére hogy majdnem fél csirkemellet felfalt Matyi, bőven jóllaktunk még így is. Szuper pelekázó helyiség van, és rengeteg etetőszék, ismét látszott a portugálok gyerekcentrikussága.

A belváros nagyon hangulatos, és szép, kevés a turista, és jó nyugalom van. A főtéren leültünk egy kávéra, ott azért nagyobb volt a koncentráció a kirándulókból, de teljesen elviselhető volt így is. Itt Portugáliában a konzervkészítést nagyra tartják és vannak prémium üzletek, vagy turistacsapdák (ez egyelőre még nem derült ki számomra), de menők a boltok:

Megnéztük a kikötőt (volt daru jó sok), elsétáltunk a piacra, majd a végén egy kis játszózással megkoronáztuk a délutánt. Szerencsére 25 perc alatt be lehet innen jutni a fővárosba, szóval ilyen napot még tervezünk.

05.08. Ma rossz idő van, szóval itthon pihengetünk, még szerencse, hogy tegnap vettünk helyi híres véreshurkát és kolbászt, így azt ma el is fogyasztottuk ebédre. Azért a magyar jobb, de ez is finom volt. Pont beszéltük, hogy eddig az utazás alatt szinte csak halat ettünk és már vágyunk egy kis húsra is, tegnap megkóstoltuk a híres azori marhát és ma meg a véreshurkát, szóval holnaptól jöhet újra a hal.

És a végére egy megjegyzés: bocsánat, ha valakinek ez túl részletes leírás, de ezt magunknak is írom, mert a vietnámi leírást is olyan jó visszaolvasnom.

Holnap átutazunk a Santa Maria szigetre, mert Vidi és Julcsi útibeszámolója meghozta a kedvünket és kitaláltuk, hogy ez a megfelelő időpont, mert ott már 20 fok körül van most is (itt 14-17körülit írnak a napokban), és ha már itt is meleg lesz, akkor kisebb lesz a motiváció.

Összességében az első hét alapján azt mondanám, hogy meg kell szokni ezt a változékony időt, és kihasználni a napos napokat, mert a táj gyönyörű, rengeteg felfedezni való vár ránk.