Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

(A Lagoa do Fogo, ezt csak ízelítőnek teszem ide, hogy legyen kedvetek végigolvasni ;) )

Kedden, a pihenőnap után újult erővel vágtunk neki a túrázásnak. Sao Miguel túraútvonalai közül csak egy kapott 4 feletti értékelést, egy Quatro Fábricas da Luz nevezetű, szóval ezt mindenképp meg szerettük volna nézni. Viszonylag rövid túra, oda-vissza kell menni rajta, mi szeretjük, ha az elején kell felfelé menni, így lent parkoltunk Agua d’Alto-ban, egy pici faluban. Négy erőművet lehet útközben megtekinteni, a legalsó múzeumként üzemel, ahol csak portugálul van információ sajnos. Felfelé haladva egy hatalmas vízvezeték mellett halad az út, amin látszik, hogy egy ideig toldozták-foldozták, de mára már majdnem teljesen megette a rozsda. Maga a túra egy kellemes patakvölgyben halad, most épp a folyó/patakmeder ki volt száradva. A túraútvonal mentén fut bele az ember az erőművekbe, pontosabban a volt erőművekbe, melyek mára csak romok. Az egyik kissé Angkor wat-os ;)

Na persze azért ez erős túlzás, mert ezek szerintem még egy 5-10 évig fognak állni, utána összeomlanak. Angkor kicsit masszívabban lett megépítve :D

A túra szerintem nagyon izgalmas és érdekes, hogy meg lehet nézni az elhagyatott erőművek épületeit. Fent egy víztározó van, Matyi nagy örömmel kavicsozott. Egyébként szerintem nem jobb, mint a többi túra, ezért nem értem, hogy miért jobb az értékelése. Íme néhány kép:

Most már ebéd ügyben nem kockáztatunk, előre kinéztünk egy jó minősítésű helyet, ahol nagyon finomat is ettünk (végre-végre, azért gyűlnek a jó ételek is):

A hely Lagoaban van és Borda d’Água a neve.

Lagoában a vulkán múzeumba is el akartunk menni, de felújítás miatt zárva volt. Amit persze sem a honlapon, sem sehol nem jeleztek, csak egy cetlivel a bejáraton. De semmi információ, hogy meddig. Nekem ez is elég fura. De így játszótereztünk, valamint még délután kimentünk labdázni a malomhoz, ami közel van hozzánk. Nagyon durva, majdnem baj történt, Matyi ahogy belekapaszkodott a lépcsőnél a falba, az egyik kilazult bazalt-tégla leesett, de óriási mázlinkra csak az arcát horzsolta meg és nem esett rá sehol. Mert marha nehéz volt ám. Matyika csak nagyon nevetett utána, mi viszont mérgesek voltunk, hogy ez az ország semmivel sem jobb, mint mi vagyunk, mert a megjavítás a tégla visszahelyezését jelentette. Ami persze első ránézésre nem látszik, viszont tök veszélyes. Inkább vissza se rakták volna. De a bácsika, aki ma azt mondta, hogy ez a hely mennyivel jobban működik, mint Magyarország, szerintünk nagyot tévedett. Persze egy hetet itt töltve, a hotelben és a látványosságok körül lehet, hogy úgy tűnik, de ez csalóka.

Szerdán tovább haladtunk a listánkon, hogy még miket szeretnénk megnézni, és hát nagyon szuper napunk volt. Ez biztosan felkerül majd a toplistára, olyan jó volt a kirándulás. A Lagoa do Fogo-hoz indultunk reggel, bár elég aggasztóak voltak a spotazores webkamera képei (teljes szürkeség = felhőbe burkolózott hegytető), de azt mondták, elég jó idő lesz, így reménykedtünk. Amikor kiszálltunk az autóból, jól megcsapott a hideg, a hegytető bizony jóval hidegebb mint a part és a szelek is erősek. Jól felöltöztünk és örültünk, hogy tisztul az ég. A Miradouro da Lagoa do Fogo-tól indultunk, itt picit még gyönyörködtünk a tóban, majd elindultunk lefelé. Egy nem kijelölt, de rendkívül egyértelmű út vezet le a tóhoz. Az eleje nagyon meredeken ereszkedik (visszafelé meg emelkedik.... ugye...), de lépcsősen jól ki van építve. Azért nem a legkönnyebb, de inkább csak fárasztó, mint technikailag nehéz. A legdurvább nehézség egy létra a lejtő alján. Minden fordulónál érdemes megállni nézelődni (fotózni - “checked!!!” :), mert a felhők miatt a fényviszonyok is, és az ereszkedés miatt a látvány is változik, sok arcát lehet látni a tónak. Azt elfelejtettem az elején írni, hogy fordításban ez a Tűz Tava, biztosan a vulkanikus eredet miatt (minden tó lehetne amúgy ennyi erővel így elnevezve...). Amennyire szép, annyira nem szabad megfürdeni benne, mert védett terület.

Valahol mintha szennyezettségről hallottunk volna, de most megnéztem és csak azért nem lehet, mert természetvédelmi terület.

Amint leér az ember egy kis köveken mászkálás után két öblön átjutva egy parti sétányra érkezünk. Ezt fentről az ember nem is gondolná. Sétálni annyira nem szuper rajta, mert kavicsos, de a látvány kárpótol. Már fentről is hallani lehetett a rengeteg sirályt, de lent látszott, hogy tényleg nagyon sokan voltak, itt költik ki fiókáikat. Sajnos emiatt marha agresszívek is, az egyik helyen, ahol a kicsik voltak, a sirályok az összes kirándulót támadták. Pontosabban megpróbálták elijeszteni a fejük felett közel elrepüléssel és zuhanórepülésben bombázással, ahol a bomba sirálykaki. Király volt. De szerencsére csak egy helyen voltak kis sirályok, ott átjutottunk anélkül, hogy a bombatámadók betaláltak volna :). A part egyébként a víz tisztasága ellenére sem hívogató, mert a sirályok eléggé bepiszkítják. Közepesen sok kiránduló volt, elviselhető mennyiség, csak a nagyon keskeny ösvények miatt volt nehezebb visszafelé, hogy ki kell mindig egymás elől térni. A táj viszont tényleg szép volt, lentről is, fentről is:

(Reggeli fényekben)

(Dél körüli fényviszonyok)

Itt volt a legértelmetlenebb parkoló is, amit valaha láttunk. A domb miatt nem lehetett bemenni autóval. EUs pénz rulez:

A tó után felmentünk még a Barrosa kilátóhoz, ahonnan a sziget mindkét oldalán látszik az óceán és a Lagoa do Fogo, fenséges látvány. El is sétáltunk egy mini útvonalon, innen még a Vila Franca do Campo melletti Ilhéu is jól látszik (híres krátersziget, rajta van még a listánkon).

(A tó fentről)

(Háttérben az Ilhéu de Vila Franca do Campo)

(Két oldalon az óceán)

És végül elmentünk a Caldeira Velha-ba, a túra után jött a megérdemelt lazulás. A Caldeira Velha egy termésetes hőforrás, ahol természetes medencékbe ömlik a forró/meleg/langyos víz, és lehet benne kellemesen lazulni. Sajnos Matyi utálta, így külön-külön fürödtünk és játszottunk Matyival. Meglepő módon a program kavicsdobálás volt :). A Caldeira Velha-ba a belépő csak 2 órára szól, de nem olyan nagy a hely és pont elég is. Mondjuk kifelé senki nem nézte, nem tudom mi lett volna, ha tovább maradunk. Itt csak 1 kép készült, mert értékmegörzőbe pakoltuk a holminkat, de azt azért megmutatom. Elég jó érzés a forró vízben ülni egy völgyben elterülő erdő közepén.

Eléggé sokan voltak , de nem volt zavaró. A vicces egyébként, hogy csak kocsival lehet ide jönni, de van van 15 parkolóhely. Szóval mindenki az úton parkol. Egyébként épülőben van egy nagy parkoló, szerintem egy-két hónap múlva már nem kell az út mentén bajlódni.

És ami nagyon durva: megint az időjárás változékonysága. Reggel pulcsi-kabát kellett, délután fürdőruhában voltunk. Ok, kb 200m-rel alacsonyabban, de azért ez durva. Reggel azt hittük, hogy nem lesz ebből fürdés, és mégis. 

Csütörtökre viszont megint 17fok lett plusz eső, de úgy elfáradtunk ettől a naptól, hogy nem is esik rosszul egy pihenőnap!