Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Azt hittem hetente egyszer fogok írni, de annyira hihetetlenül sok élményben van részünk, hogy ezen a héten kettő, nem is rövid bejegyzés készül legalább. Ez már tényleg olyan szép (a fenti kép is illusztrálja) és kellemes, ahogyan álmodoztunk róla, amikor terveztük. Persze kijut mindig egy-két nehézség (elromlott a mosogép pl., amit ha összedunk a 3 napig száradással, gondban leszünk :)), de hol nincs ilyen megoldandó probléma. Szerdán Nordeste városát látogattuk meg. Először ezt terveztük hétfőre, de az egyik fő híresség a Farol do Arnel, a legkeletibb világítótorony csak szerdánként van nyitva 13:00-16:30 között. Így utólag nem teljesen értem a “nyitva” definícióját, de erre majd visszatérek. Nordeste neve annyit tesz portugálul, hogy észak-kelet, mert ez a város a sziget északkeleti csücskén van. Ide azért láthatóan már nem jön el mindenki, teljesen kihalt, egyedül a világítótorony parkolója volt majdnem tele (kb. 15 autót jelent ez). Az, hogy most kihalt, semmi, nem olyan régen nem volt még autóút, és akkor a kis utakon kellett menni, amik girbegurbán kerülgetik a hegyeket-völgyeket, amik ezt a vidéket jellemzik. Gyönyörű látvány egyébként az autóútról az érintetlen völgyek sokasága. Még régebben pedig annyira rosszul megközelíthető volt Nordeste, hogy csak hajóval lehetett ide jönni. Az azért elég durva. Nekünk most kb. 1:15 perc volt az út Bretanhából, ami majdnem a lehető legtávolabbi pont (mondjuk mindkettő északon van). Aki szeretne ide utazni, annak megjegyzem, hogy az észak-keleti részen az út sokkal jobb, mint az északnyugatin, oda nem építettek (még?) autóutat, és a kis utak elég trükkösek itt. Akkor most erről írok is egy kicsit. Ezeken a kis főutakon bárhol (értsd tényleg bárhol, kanyar előtt, után, városban, városon kívül) parkolnak autók. És marha keskenyek a sávok. Kerülgetni kell őket és bármelyik kanyarban felbukkanhatnak, szóval nem lehet gyorsan haladni. Szóval közlekedésileg jobb az észak-keleti oldal eddigi tapasztalataink szerint. A traktorok amúgy gyakran átlógnak a szembe sávba és elég sok az őrült sofőr. Teli van teljesen értelmetlen és a helyiek által szabálytalanul használt kétsávos körforgalommal az út. Van még egy-két értelmetlenség itt:

1. Csomóan folyamatosan indexelnek random. (Csak akkor nem, ha kanyarodnak).
2. A bérautók tanksapkáján rajta van hogy mit tankolj bele, csakhogy a gasolina a benzint a gasoleo a dízelt jelenti. Ha-ha, vicceskék :)
3. 3 busztársaság van, akik a sziget keleti-középső-nyugati részét fedik le, de persze átfedés nincs. Így például Capelas és Calethas között (5 km-re vannak kb.) úgy lehetne menni, hogy be Ponta Delgadaba az egyik társasággal, majd vissza a másikkal. Ezt csak azért néztük meg, mert van egy túra a parton, amit szeretnénk végigjárni, de oda vissza kicsit sok lenne.

No de vissza Nordestébe.

Odafele menet megálltunk a Ribeira do Guilherme botanikus kertnél, ahol vannak kacsák, fekete hattyú és vízesés. (Meg egy cica, aki Matyi szerint nagyon viccesen vakarta a fülét).

Nordeste egy álmos kisváros, megértettük ezt a definíciót. Nagyon szépen karban van tartva és az elhagyatott ház is kevesebb, ragyogóan tiszta és szép a kilátás a végtelen óceánra (itt tényleg furcsa belegondolni, hogy legközelebb ide Európa van). A főtere szép és teljesen üres.
Van egy növényrezervátum, ahol mindenfélét palántáznak, és van egy mini állatkert, valamint játszótér. (Ugye...). Ebédeltünk egy jó kos prato do dia-t (napi menü), ami egy hatalmas adag marhapörkölt volt, pont olyan , mint otthon, csak éppen Nordeste stílusban készültnek hívják. De tényleg óriási volt. (Ezért nem nagyon vékonyak itt sem az emberek).

És végül elmentünk a fő látványossághoz, a Farol do Arnel-hez, a világítótoronyhoz. Itt már egészen kiépült a turizmus, azaz volt egy büfékocsi az egyénként mindehol szépen kiépített pihenőhelyhez és parkolókhoz. Megnéztük először a kilátópontról messziről, majd elkezdtünk lesétálni.

Már lefelé is elég kemény volt, gondoltuk, durva lesz felfelé. Matyi el is aludt lefelé úton a hátamon, és a nyitva levő világítótorony annyit tett, hogy a kapuja nyitva volt. De bemenni sajnos nem lehetett. Remélem lesz még valahol lehetőségünk egyszer bemenni egybe...

(Nem úgy tűnik a képen, de nem volt rossz idő. Amúgy a fotók a felét sem adják át a színeknek és a mélységnek és a végtelen óceán látványának sajnos. Remélem az az emlékezetünkben megmarad...)

A világítótoronynál van egy helyes kis vízesés, alatta pedig egy kis halászfalu van, kikötővel, ide is érdemes lemenni szerintünk. Teljesen üres volt ez is, de szépen karbantartott házak és halászhajók vannak itt. Valamint egy kis kikötő, ahol egyedül lehet az ember. Azért az nem rossz. Valószínűleg szemétszállítás nincs, mert ugyan betonozott, de nem létezik, hogy ide lejöjjön autó. Ez a rész a legmeredekebb. Felfelé tényleg nem volt könnyű, és értelmet nyert a büfékocsi, mi is ittunk egy jó hideg kólát :)

Sajnos Matyi elég levert lett és melegnek is éreztük a fejecskéjét, otthon kiderült, hogy tényleg belázasodott. Jó nehéz éjszaka volt, reggelre szerencsére jól volt Matyi, úgy döntöttünk, hogy autókázunk egyet, hogy elaludjon. El is aludt, remélem jól esett neki. A Boca do Inferno kilátóhoz akartunk menni, de mivel ez a TOP látványosság itt  Sao Miguelen, ezért nem volt sajnos parkolóhely közel-távol... Ezért a Vista do Rei irányába továbbindultunk és szerencsésen találtunk is helyet. Matyi szundikált, ezért egyesével szépen volt időnk mindent megcsodálni, a végén pedig felébredt és ő is ki tudott nézni Sete Cidadesre és a két krátertóra. Sete Cidades egy kis falu lent a kráterben, ahol két egymással éppen összeérő krátertó van. A Lagoa Azul és a Lagoa Verde. Az egyik elvileg kék, a másik pedig zöld, mert abban algák vannak, melyek így verik vissza a fényt. Van egy kis különbség most is valóban, de régen állítólag szembeötlőbb volt, azóta kissé keveredett a két víz állítólag. Tényleg lélegzetelállító a viszonylagos tömeg ellenére (délben amúgy már alig voltak). Nem csoda, hogy ide mindenki eljön, aki Sao Miguelre látogat.

(Kicsit látszik, a közelebbi a zöld(ebb))

Ahol viszont elég kevesen voltak, az a Monte Palace. Nagy menőség itt, hogy van egy hotel, ami talán egy évet üzemelt, mert nagyon előrelátóan megépítették (most már jobban menne szerintem), csakhogy senki nem akart itt nyaralni. Az egész építtetés egy pénzügyi katasztrófa volt, vagy 10 évig huza-vonáztak, mire megépült és megnyitott. De nem hozta a számokat, ezért bezárták szinte azonnal, majd állítólag egy ideig őrizték, de mivel nem fizette őket tovább senki, úgy hagyták. Néztem mindenféle képeket és 2013 óta is iszonyatosan sokat romlott, akkoriban voltak még ablakok, most már semmi az ég-világon. És akkoriban még a vandálok sem firkálták össze. Mostanra befalazták ugyan a fő bejáratokat, de az ide látogatók egy része (mi is) bemegy megnézni katasztrófaturistáskodni. Elég hátborzongató hely, de nagyon érdekes. Csodás lehetett régen, mert a szobákból olyan a kilátás hogy ihaj :). Most már be van szakadva a teteje az aula felett, minden vizes bent, cuppognak a szőnyegek, algás minden. Elég könnyű megtalálni a befele vezető utat, ha valaki megy annak ideírom, a buszparkoló mellett vezet fel egy ösvény, ami a főbejárathoz visz.

Találtam a neten egy régi képet, így egy régen és most:

Olvastuk pár magyar blogját, mielőtt idejöttünk, és az egyik írta, hogy felújítják és már nem lehet bemenni, de szerintem ők a befalazásokra hihették, hogy elkezdtek valamit. Olvastam azóta hogy 2017-ben valaki megvásárolta, de egy kapavágást sem tettek itt azóta, pedig elvileg 2021-re tervezték újranyitni. Tuti nem lesz addigra semmi ebből, szerintem ezt dózerolni érdemes, annyira borzalmasan szét van ázva minden fal. Pedig szerintem most már van itt annyi turista, hogy jól menne nekik. És ahogy elnézem ez csak növekedni fog, láttunk épp most kiépülő kilátópontot is útközben. Viszont a cikkekben azt írják, hogy eleve elvetélt ötletnek mondta minden helyi, mert ugyan ma szuper volt a kilátás, de az év 200 napján itt esik, és a maradék legalább felében felhős az ég. Az a vicc terjed a helyiek közt, hogy a Monte Palace ötlete egy napsütéses napon itt járt turista fejében fogant, aki többet nem járt itt. Igaz lehet, mert a mai nap után szerintem is jó ötlet. Mondjuk az igaz, hogy ide inkább túrázók és nem 5 csillagos vendégek jönnek.. Na szerencsére ez nem is az én gondom, elnézést az elmélkedésért, jöjjenek a hoteles képek:

(A kilátás a szobából még a régi ;) )

Ez volt a nap, délután hagytuk pihenni Matyikát és reménykedünk, hogy a) legyőzte a bacit éjjel b) csak a foga miatt lázasodott be. Mi meg melegszünk a beton teraszon, mint a gyíkok :)

A hétvégén van a Santo Cristo dos Milagres ereklyés, virágszőnyeges ünnep, arra jó lenne egészségesnek lenni.

Van még két érdekes/vicces apróság, amit csak úgy megemlítek:

Eddig a 2 hét alatt, amit ezen a szigeten töltünk, 600 km-t mentünk a kocsival, ami egy ekkora szigeten elég sok :). A másik, hogy azon nevettünk, hogy félig beköltöztünk a kocsiba, már a cuccainkat be sem hozzuk, másnap úgyis megyünk kirándulni megint :)

Na mára ennyi, mindenkit puszilunk! (Akinek meg nem inge... ugye)