Van az a pont, amikor az ember azt hiszi, hogy nem lehet nagyobb tömeg, és akkor elindul Belémbe, és rájön, hogy nagyon nagyot tévedett :)

Belémbe a tőlünk induló busszal mentünk, hogy elkerüljük a belvárosból villamoson érkező tömeget. Nem tudom, hogy mennyire volt sikeres stratégia, a helyiek is sokan voltak a buszon, tömeg is volt, de lehet hogy a villamoson nagyobb tömeg lett volna. Belém nincsen közel Lisszabon belvárosához, bőven túl kell menni az Április 25-e hídon a part mentén. A várból készített képen látszik, hogy ez azért nem kis távolság. Belém nagyon szép kis városrész még az invazív turista-faj ellenére is.

Mi a Mosteiro Jerónimos, a Szent Jeromos kolostor megtekintésével kezdtük a napot, ahol a sor meglátva kissé megijedtünk, hogy aznap mást már nem csinálunk, de kiderült, hogy a jegyet máshol kell megvenni (kétszer kell sorban állni), viszont gyerekkel mindkét sorban előreengednek. Éljen a porugál gyermekszeretet. Szóval az elsők közt mentünk be, és még viszonylagos nyugalomban nézhettük meg a gyönyörű kerengőt. Elég sok időt eltöltöttünk itt, Matyi nagyon jól érezte magát.

A fenti képen a sor ami látszik, a sor eleje, Zozó fényképezte, bent állt a sorban éppen, a vége felé.

A kerengő pedig ilyen:

A templomban látható Vasco da Gama sírja, érdekesség, hogy egy hajó és egy földgömb díszíti.

Pár perc sétára van a Padrao dos Descobrimentos, a felfedezők emlékműve, amit megnéztünk a kolostor után (már amennyire tudtunk, mert annyira fehér volt, hogy kiégette a nap a szemünket - utoljára ilyet a Taj Mahalnál éreztem).

Itt már az alvásidő következett (volna, mert zaj volt mindenhol), ezért sétálni kezdtünk a Belém toronyhoz. A parkban pihengettünk és néztük a tornyot, ami szerintünk kívülről a nagy szám, így nem mentünk be inkább. Itt jegyezném meg, hogy mennyire érdekli az inváziószerű turistákat a világ; a következő telefonbeszélgetés hangzott el (mellettem 10m-re ordítva): “Hi, we’re here at this Castle.... wait... I’m gonna check it for you... Belem tower! We don’t stay long, just shoot some pictures... see you.” Ha valaki még a Belém tornyot sem ismeri fel, úgy hogy Lisszabonba megy kirándulni, akkor mit?

 A Belém torony után jött a nap csúcspontja (nem mintha nem lett volna minden program jó), elmentünk a Pasteis de Belém-be sütizni. A híres portugál süti a nata, na ha most azt mondanám, hogy itt natát lehet enni, akkor vérig sértenék ebben a cukrászatban mindenkit, mert természetesen ez az eredeti süti, ezt koppintották le. A receptet elvileg a Jeromos kolostortól kapták, azóta is kézzel készül. És persze van egy kis sor. De ha az ember bemegy és leül, hamarabb jut sütihez állítólag, mint ha elvitelre kéri és kint áll sorba. Én mondjuk véletlenül bepofátlankodtam, így tényleg hamar lett helyünk, azóta is szégyellem magam, de nem vettem észre hogy van még egy sor, és épp takarított egy asztalt egy pincér, megkérdeztem szabad-e, azt mondta, hogy igen, szóval leültem.

Az eredeti süti nagyon finom volt, és a másik kettő is, ami amúgy ugyanaz a krém és ugyanaz a leveles tészta, mint az eredeti, csak más formájú. És 6-szor akkora, viszont ugyanannyiba kerül. Nem értem. Ja, várjunk csak... de :D

Így néz ki belülről az egyik terem:

Mi a leghátsó nyitott teremben voltunk, ez még annál is messzebb van, az egész egy útvesztő, és egy teljesen másik házban van a kijárat, mint ahol bementünk. Körülbelül 3-4 házzal arrébb. 

Ezután már csak a hazajutás jutott a napra, ami elég nehézkes volt a brutál tömeg és a brutál dugó miatt, de a végén csak hazaértünk :)