Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Flores-ről eljövet a kedves néni vitt ki minket a reptérre és előző nap annyira megkedvelt minket, hogy Matyinak adott ajándékot és nekünk is egy hűtőmágnest. Tulajdonképpen Matyi lekenyerezte egy virággal előző nap, nagyon cuki volt, letépte, és odavitte neki. Mellesleg azóta a játékbuszokat kizárólag nénik vezetik Matyi szerint (mert egy mikrobusszal vitt minket a kedves néni) és ma egy kis virágot odatett a buszra, mikor mondtam, hogy ad-e egy virágot a néninek :)

Node, megérkeztünk Faialra, ahol Horta városában volt a szállásunk.

Az az igazság, hogy mostanra eléggé elfáradtunk, azért ez a kisgyerekkel utazás nem könnyű. Vagyis pihenésről szó sincs. A folyamatos ki és bepakolás, cipekedés, mert ugye esőkabát-kaja-váltóruha, a hurci miatt-pelenkák-sapkák-játékok állandóan a táskában vannak, ami azt jelenti, hogy a 40l-es Decathlon hátizsák alapfelszereltség. És amikor az egész napos túrázásról hazaérünk, akkor indul a buli Matyinak, mert ő ült a túra alatt, szóval rohangászni szeretne. Na de nem részletezem túl, aki próbálta ezt már, tudja. De persze ezért otthon nem maradunk ;). A fáradtság miatt itt most kicsit könnyedebbre vettük a kirándulást, és mivel itt városban vagyunk, lehet csak játszani-ebédelni-kávézni-sütizni-szájat tátni a kikötőben. Mondjuk utána brutál hazajönni, mert egy dombtetőn lakunk, de ilyen az élet. Most nem írok naponta beszámolót (látszik, hogy fáradok), hanem az érdekesebb helyeket elmesélem.

Kocsit nem sikerült bérelni, így a lábunkra, taxira és a rendkívül gyér buszközlekedésre kellett támaszkodnunk. A városban, ami menő, az a kikötő, ahol a beérkező vitorlások és egyéb hajók festenek kis ábrákat szerencséjük megőrzése érdekében.

Tök jó az akvárium, ami igaziból egy köztes akvárium; innen mennek tovább a vízi élőlények a világ akváriumaiba. Valamint teknősöket mentenek és juttatnak vissza a természetbe.

(A képen nem annyira látszik, de ennek a teknősnek például hiányzik a jobb "keze" :(

Jókat is ettünk itt, többször csak hamburgereket, de mind finom volt (ezért is a bejegyzés címe). A legjobb hely a Peter Cafe Sport nevű bár, ahol állítólag mindenkinek meg kell állnia egy valamire, ha biztonságban át akarja szelni az Atlanti Óceánt a hajójával. Nem tudom igaz-e a babona, de jól főznek, szóval mi többször is betértünk. Az egész Azori-szigeteken ez volt a legjobb konyha. A kalóz steak, a curryk és a hamburger is jó volt, Matyi pedig a Pasteis de Bacalhau-t imádta itt, valóban itt volt a legfinomabb az összes közül. Egyszer tépett húsból készült fasírtot is evett és az is marha jó volt. Ez a hely egyébként olyan, mint Balatonkenesén a Katica: egyben étterem, bár, gin-főzde, bálnacsont-faragvány múzeum, utazási iroda (ahol be lehet jelentkezni kirándulásra, bálnalesre, horgászatra), kajak- és biciklikölcsönző és pénzváltó is (az egyetlen a városban).

Emellett nagyon érdekes ezen a szigeten, hogy 1958-ban volt egy víz alatti vulkánkitörés a parthoz közel. Emiatt evakuálni kellett a sziget egy jó részét, sokan vissza sem jöttek az USA-ból azóta, ez volt az utolsó nagy kivándorlás-hullám. Node azóta a sziget megnőtt, mert ez a vulkán hozzácsapta magát a parthoz :). Durva holdbéli táj, ilyet sosem láttunk még! Van egy világítótorony, ami most már nem a parton van, de még áll, ezt és egy vulkánmúzeumot is meg lehet nézni. Marha érdekes volt. A világítótorony kőből épült részei jól bírták a kitörést, persze minden más elpusztult. Milyen igaz, hogy “a víz szalad, de a kő marad, a kő marad”. Teljesen befészkelte magát ez a verssor a fejembe a világítótorony láttán.

Az idő megint vicceskedett velünk, íme az azori nyár:

Ezen a napon kívül egyébként egészen nyárias volt az idő, bár itt árnyékban azért mindig lehet fázni.

Délután viszont ugyanezen a napon meg majd megsültünk a napon. Hát fura. Ezért a málha minden nap, mert sosem tudni hogy a kabátra vagy a naptejre, vagy mindkettőre szükség lesz aznap...

Végül átmentünk egy napot Pico szigetre. Azért Faialon szálltunk meg, hogy lássuk a Pico-t, ami párszor sikerült is:

(Azért csak párszor, mert az esetek nagy részében teljesen felhő takarja.) De azért egy nap át is mentünk komppal. Pico sziget elég nagy, Madalena városkába mentünk. Nem sok minden van itt, de a hajókázás miatt mentünk, mert az izgalmas Matyinak, és a Pico vulkánt, mely a sziget fő látképi eleme, közelebbről is megnéztük így. Erre vagy csak szervezett túrával szabad felmenni, vagy előre bejelentkezve, és 2351m, szóval nekünk természetesen ez a túra kimaradt. Van viszont borászati múzeum, mert itt kis bazaltkövekből kirakott cellákban olyan mikroklímát hoznak létre, hogy a szőlő jól teremjen (tartja a meleget és védi a tőkét a zord tengeri szelektől). Ez egy közepesen érdekes kiállítás volt, szép kilátással. Érdekeset azért itt is megtudtunk: sejtettük, hogy így van ezeken a szigeteken a tapasztalataink alapján, de most bebizonyosodott, hogy a szigetek partjain van a legmelegebb, itt a legkevesebb az eső, és itt a legkisebb a páratartalom. Ezért a szigetek közepe felé esély sem lenne termeszteni a szőlőt. És valóban, középen mindig felhősebb az ég, ahogyan láttuk eddig. Egyébként a világörökség részei ezek a szőlőültetvények.

(A háttérben Horta van)

Még Pico szigeten megnéztünk egy Faial stílusú malmot, ami egész más mint a Sao Migueli stílus:

Egyszóval Faial-on jókat ettünk, többet pihentünk, mint eddig és ez jól is esett. Holnap reggel indulás Lisszabonba, holnapután pedig haza. Aki idáig jutott az olvasásban, annak köszönjük a kitartást, nemsokára találkozunk!