Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Szerdán Furnasba terveztünk menni, de aznap reggel megváltozott az időjárásjelentés, szóval a Lagoa Azulhoz és Lagoa Verdéhez mentünk kirándulni. Még a terveink között szerepelt túrázni itt egyet, végül egy hibrid túrát csináltunk, lementünk Sete Cidades-be a Visto do Rei-től, majd fel a Mata do Canario túra útvonalára (ami a kráterperemen visz körbe, de nem mertük bevállalni, mert nagyon hosszú, és nem szeretjük hosszan a csatosban vinni Matyit. Így is elég combos lett a túra, mert 11,5km volt kb, és 250-300m van benne plusz-mínusz. A vért köhögős rész a lentől a hegygerincre vezető út, de azonkívül kellemes túra és nagyon szép a kilátás is, valamint a hegygerincen a út maga is, és elég sétálóbarát. Volt olyan szakasz, amin Matyi is sétált. Egy bajom az volt, hogy a gerincen autók és biciklisek is jöttek, és sokan is voltak, szóval túlturistásodik ez a hely is lassan. Abból is látszik ez, hogy mindenhol parkolókat építenek. Pl. legutóbb eljöttünk egy épülő parkoló mellett, ma már kész volt és dugig tömve. Szerencsére reggel 9kor már fent voltunk és a lefelé úton egy árva lélekkel sem találkoztunk. Szuper volt ez a része, kár hogy máshova mindig később tudunk csak odaérni. Mondjuk a reggeli pára miatt sajnos a kilátás sem annyira gyönyörű, de persze azért szép így is. Lefelé sajnos egy növényzettel elfedett lukba sikerült belelépnem az ösvényen, pont egy lábfej mérete volt, alámosta az utat az eső, térdig el is süllyedtem, de szerencsére nem én vittem Matyit és nem is lett bajom. De eső után bizony ilyenekre is jobban kell figyelni. Ezzel harmadszor és utoljára jártunk itt, nagyon jó ez a hely, és jó volt a hegygerincen is végigtúrázni, balra a tavak-mezők, jobbra az óceán és Mosteiros látványával. Itt aztán látja az ember, hogy mekkora kráter ez. Ebből elképesztő nagy mennyiségű törmelék robbanhatott ki, amikor kitört a vulkán. Nekünk ez a túra a Lagoa Verdénél kacsaetetéssel, egy mezőn szendvicsebédeléssel és a végén egy jégkrémezéssel együtt 5 óra volt.

Na és ami itt más, mint máshol, hogy a földterületeket nem kőrakásokkal, hanem hortenziabokrokkal választják el egymástól. Íme:

Csütörtökön Furnasba mentünk megint, ahol a délelőttöt a Dona Beija fürdőben töltöttük. Nagyon tetszett nekünk. Talán a Terra Nostra egy picit jobb, de ez simán megelőzte a Caldeira Velha-t, szuper kültéri medencékkel, jó meleg vízzel és szép környezetben. Nem nagyon nagy, de sok medence van, így néz ki:

Már közben is felhősödött, de nem írtak esőt aznapra, szóval nagyon nem aggódtunk. El akartunk menni egy parkba (Beatriz do Canto), de be volt zárva, így gondoltuk, hogy a múltkor a Caldeiras környékén látott kávézót kipróbáljuk. Nem mennék hosszan a részletekbe, de nem sikerült, mert a bunkó pincér felállított az asztaltól és elküldött minket. Emiatt végül a Chá Gorreana-n ittunk egy kávét és ettünk sütit, ahol a 2 kávé és 2 süti annyiba került, mint a bunkópincéres helyen 1 kávé került volna. Ráadásul nagyon jó kávék és sütik voltak és még teát is adtak mellé.

Pénteken a Ponta da Ferraria-hoz akartunk apály idején elmenni, de megint vízszintesen szakadó eső volt, így csak a 4 Platanos étteremben ettünk egy gyenge és egy közepes ebédet, de jó volt kimozdulni egy picit.

Szombaton tehénszépségversenyre akartunk menni, ami izgalmasan hangzott, de sajnos a programot megtalálva rájöttünk, hogy csak délután kezdődik és maga a szépségverseny csak vasárnap van, ezért lemondtunk a programról, pedig vicces lett volna :) Így az utolsó napra Ponta Delgada-ba mentünk be, hogy a kimaradt elnöki palotát és a hozzá tartozó kertet megnézzük (ez a Saint’Ana palota.) Ez is szép kert, egyszerre 20 látogatót engednek csak be, tehát tömeg sem lehet. Utána még játszótereztünk egyet az Antonio Borges kertben és ettünk egy jót a Parque Atlanticoban (most már ideírom a hely nevét, ami konstans finom napi menüt, azaz prato do dia-t adott 5.5EUR-ért sokkal jobbat mint a legjobb étterem ennek sokszorosáért: Kairós Cozinha).

(Ez már a Parque Atlantico)

Délután még a malomtól is elbúcsúztunk, majd másnap hajnalban indultunk is tovább.

A Sao Miguelen töltött heteinknek ezzel vége, kíváncsian várjuk a következő szigeteket. Köszönjük a vendéglátást Sao Miguel! :)