Zozó ötlete alapján most írok egy külön bejegyzést az ételekről. Végülis tényleg nagyon fontos, hogy milyen a gasztronómia egy országban.

Összességében azt kell mondjam, hogy eddig nem tartjuk valami fenékreülősen különlegesnek a portugál konyhát. Jókat eszünk, de egy francia vagy olasz konyhához nem is mérhető. Ami nagyon jó, hogy rengeteg a hal és a tengeri herkentyű, amitől elvileg jó egészségesnek kellene lenni, ehhez képest az iskolás csoportok minimum fele elhízott, és a felnőttek között is sok a túlsúlyos. Valószínűleg ez azért lehet, mert köretnek krumplit, jamgyökeret és taro-t esznek, valamint, mert sok kolbász és hurkaféleséget és hal mellett sok húst is esznek. Most amúgy nem vagyok pontos, mert ez inkább az Azori-szigetekre igaz, Lisszabonban nem teljesen ez volt a helyzet. Azóta ez a gondolat erősödött bennünk: annak ellenére, hogy a végtelen óceán veszi körül őket, állandóan húst esznek. Szerintem többet, mint halat.

Akkor először Lisszabonról, hogy időrendben haladjunk:

Ami nagyon tetszett, hogy kétszer is ettünk polipot és mindkettő esetben isteni puha volt, semmi nyoma nem volt rágósságnak, ahogy ezt már egy-két helyen tapasztaltuk. Pedig az egyik csak egy konzerv volt, azt ajánlották a boltban (a pakolófiú) és tényleg szuper volt. A másik esetben a Time Out piacon rendeltünk polipot és itt chips volt a köret. Nem egészséges, de finom volt.

Lisszabonban a legtöbb helyen kis apróságokat szolgáltak fel ebédre, ami jó volt, mert 2-3 ilyennel (nem merem tapasnak nevezni, de az) jól laktunk, de nem teltünk el túlzottan. A legjobb étterem a Pharmácia nevű volt, egy gyógyszertári múzeum mellett:

Ez igaz a halra is egyébként, amit egyik nap ettünk. És a hal mindig friss és finom. (Remélem ezt később is így fogom gondolni.) A lisszaboniak tényleg úgy falják a natát (a vaníliás kosárka), mint kacsa a nokedlit, a metrón, és mindenfelé ezt eszik reggelire. Szóval ez nem csak turistacsalogatás, hanem tényleg ezt eszik.

A boltban az élelmiszerek nagyon nem mások, mint itthon, a kenyerek viszont rosszabbak. Csoki nem igazán van, maximum egy-két nemzetközi fajta, inkább kekszek vannak mindenfelé (Matyi örömére). És rengeteg konzerv. Lisszabonban is és az Azori-szigeteken is. Mindenféle halból és mindenféle ízben. És jó áron. A legolcsóbb is simán hozza a Rio Mare minőséget, az otthoni piacos árhoz képest fele annyiért, dupla akkora mennyiségben.

Az Azori-szigeteket inkább témakörökre bontom.

Húsos ételek - sajtok - köretek

Az Azori-szigeteken köretként krumpli helyett a jamgyökér és a taro a menő. Itt a specialitás a marhahús (MINDENHOL marhák legelnek), van egy nagyon erős sós ízű Sao Jorge nevezetű sajt, és a véreshurka valamint a kolbász. A sajt finom, nem javasolt mást enni hozzá, mert annak az íze nem fog érződni, a marhahús az eddigi tapasztalataink szerint tényleg finom. Mindenki istenítette a helyi TSZ éttermét, ahol a steaket a mennybe menesztették, mi is kipróbáltuk, elég jó volt, de ez sem agyeldobósan. (Őszintén szólva mindkét marha szelet, amit a Parque Atlantico food court-jában ettünk, sokkal jobban ízlett.)

A hurka-kolbász téma kicsit bonyolultabb. Összefoglalva a magyar sokkal jobb. A véreshurka kicsit édeskés, nekem amúgy ízlik, a kolbászok azért mások, mert nincs darálva bennük a hús. Van ahol kockázva, van ahol pulled pork szerűen van a hús füstölve. Nem rossz, de ettem már jobbat. Vannak kolbászkrémek és húskrémek, amik finomak szendvicsnek, illetve jók a szardíniakrémek (Matyi új függősége). De amúgy hallal nagyon nem lehet melléfogni itt. De majd a halakról külön.

Furnas-ban a helyi nevezetesség a cozido (amit tök helytelenül vulkánpörköltnek fordítanak, de semmi köze a pörkölthöz.. no de legalább van köze a vulkánhoz :) ). Szóval a nagy különlegessége, hogy egy nagy fazékban előkészítenek egy húslevest, reggel elviszik a Furnasi tóhoz, ahol a földbe mélyesztett csövekbe beleteszik és itt a vulkáni gázok-gőzök 5-6 óra alatt megfőzik. Délben kiássák és viszik az étterembe felszolgálni a népnek. (A tippünk sajnos, hogy kevesebb a cozido mint a nép, szóval lehet hogy máshol is főznek...). Egyébként elég finom, de egy magyarnak annyira nem különleges, a leveshús van felszolgálva a leveszöldséggel. Annyi, hogy sokféle hús van benne: csirke, sertés tarja, hasaalja, kolbász, hurka, oldalas. Finom volt és rendkívül laktató.

Savanyúság (???)

Ami viszont rettenetes: van valami sóban eltett kaliforniai paprika, az olyan sós, hogy percekig nem térek magamhoz ha véletlenül bekapok egyet. Értelmezhetetlen. Ez kinek jó? És úgy szervírozzák, hogy rátesznek 2 szeletet a húsra vagy köretre. De minek?

Vettünk egyet, amikor még nem tudtuk, ilyen NE vegyen senki, ha erre jár!

Gyümölcsök

Gyümölcsből az ananász a nagy menőség Sao Miguelen, Santa Marián valami sárgadinnyeféle, illetve jó még a banán, ami itt terem és másmilyen, mint otthon. Próbáltunk még valami naspolya féleséget (Loquat néven fut a neten), ez nagyon nagyon finom, kicsit a sárgabarackra hasonlít, csak keményebb és lédúsabb és savanykásabb. Csak néhány másmilyen gyümölcs van, mint otthon, de eddig csak a nasper-t (a fent említett naspolya féleséget). Viszont a narancs és mandarin is helyi eredetű, ennyi az érdekesség.

Halak

Az a haltál, amit Capelasban ettünk isteni volt, valamint általában minden hal, amit eddig ettünk. 

Frissítés: pont ma sikerült egy remek helyen (4Platanos Santo Antonio-ban) egy hiperszuper ételt ennünk. Egy arrozvde marisco nevezetű ételt ettünk, ami rákos kagylós rizottóféle, de sokkal levesesebb. Hát mennyei volt. És a helyről a kilátás is. (Itt szeretném megemlíteni, hogy mennyire a szívemhez nőtt ez a szép része a szigetnek, itt ugyan keskenyebbek az utak, de platánok övezik sok 10km-ekem keresztül és gyönyörű virágok nőnek a platánok között.) Íme az étel:

És a kilátás:

És néhány kuriózum:

A helyi Tesco-ban (Continente) van kitéve a halpultra cápa. A piacon árulnak murénát is.

Egy szóval itt a tengeri ételek jók. Santo Espiritoban (Santa Marian) ettük az egyik legjobbat, valami hagymás petrezselymes olajat adtak meglocsolni a frissen egyben megsütött kis halakat, mennyei volt.

Fast food

Megkóstoltuk a helyi specialitást, a bifanát. Már szemeztünk vele egy ideje, szinte mindenhol ezt adják, ráadásul az úton hazafelé van egy ház udvarán egy büfé-kisbusz, amire az van írva, hogy Mistery Machine és régebben ebből bifanát árultak, szóval ígéretesnek tűnt ;). Remediosban pedig van egy csak vasárnaponként kinyitó büfékocsi, ahol a helyiek pacskerban és mackónaccerben állnak sorba a 35cm átmérőjű bifanáért, de ez nem volt annyira bizalomgerjesztő, így vártunk az első tömegrendezvényig, ahol legalább biztosan frisset adnak. Szóval kiválasztottuk a Bifanakirály elnevezésű büfét és hárman rendeltünk egyet, mert ugyan ez csak 25cm átmérőjű volt, de elég volt ez hármunknak. Hát... ez pontosan az, amire számít az ember. Egy szelet natúr sertésszelet egy burgerben, gitárburgeresítve, de sajt helyett chips van benne (de ez a vékony szálakra vágott chips) és csalamádé helyett pedig sima káposzta. Elég finom volt, de ebből is elég volt egyszer. Amúgy a hotdogot is chips-szel rakják tele. Érthető az elhízás.

Ami viszont ízlett mint fast food: fagyasztva árulnak hamburgerhúst (Salsicor, szerintem ez azori márka, láttam ilyen üzemet - de ennek nem jártam utána), ami nem gyíkhús, mint Gárdonyban (ugye, srácok?), és van egy helyi kenyérféle specialitás a bolo levedo, ami valahogy önmagában nem annyira finom, de így hambinak elkészítve tök jó.

Édességek

A nata hozza a tőle elvárhatót :). Csokiban szánalmas a választék. Van egy híres süti, a Queijadas da Vila, ami Vila Franca do Campo sütije, jó cukros édes kicsi süti, ez nekünk ízlett.

Italok

Az üdítők közül a Kima maracuja nagyon jó, van valami narancsos helyi, az szörnyű (Laranjana vagy ilyesmi a neve).

Teából a Cha Gorreana finom nagyon.

Egyelőre ennyi dolgot kóstoltunk. Azt kell mondjam, hogy a táj szépségében erősebb az Azori-szigetek, mint gasztronómiában. Remélem javítanak még a jelenlegi állásukon.