Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

(Fő kép, leírás lejjebb)

Pénteken (06.07.) volt a legnaposabb és legszélcsendesebb idő, ezért felkerekedünk és elmentünk az egyik fő attrakcióra itt az Azori-szigeteken, a bálnalesre.

A délutáni csoporttal mentünk, olyan 3 óra hosszú a program, hajóra fel (mi katamaránnal mentünk Matyi miatt, de valószínűleg kis hajóval közelebb kerülnek az állatokhoz az emberek), ki a tengerre és keressük a delfineket és bálnákat. Na persze nem csak úgy bele a nagyvilágba, hanem vannak bálnaleső tornyok a szigeten, akik rádión jelzik a hajóknak, hogy hol vannak nagyjából az észlelt állatok. Nekünk szerencsénk is volt, meg nem is, mert három különböző fajt is láttunk (van olyan, hogy csak egyet látnak vagy egyet sem), viszont a nagy bálnák elbújtak :( Láttunk palackorrú delfint, pilot whale-t (aminek a neve ugyan bálna, de ez magyarul gömbölyű-fejű delfin, ezt vadásszák még mindig a Feröer-szigeteken, amiről mindig jönnek a rémes híradások rémes képekkel), valamint Risso delfint (aminek a gúnyneve Michael Jackson delfin, arról híres, hogy feketén születik és fehéren hal meg - hahaha, mert úgymond megőszülnek, akárcsak az ember - valójában a fő táplálékával, a kalmárokkal folytatott harcban szerzett sebesülésektől fehéredik ki a bőre). Érdekes dolgokat meséltek a tengerbiológusok, például a fentieket, amiket beírtam, valamint azt is, hogy a Feröer-szigeteki vadászok még csak meg sem eszik a pilot whale-eket, mert magas a nehézfémtartalom a húsukban, már csak “tradícióból” vadásszák... khm.

Itt van egyébként a hivatalos leírása a mi utunknak:

https://azoreswhales.blogspot.com/2019/06/a-nice-surprise-in-sao-miguel-today.html?m=1

Szép dolog volt vadon látni ezeket a delfineket, de azt azért hozzáteszem, hogy ez pont olyan, ahogy elképzeljük: kijön egy uszony, és alámerül... aztán megint :). Egyszer láttam közelebb a hajóhoz egy delfint, de a többi alkalommal azért elég messze voltak. Szóval senki ne számítson delfinshow jellegű élményre, ezek vadállatok. Ez egyben a szépsége is. Szerintem aki egy hétre jön, ezt pont nem muszáj beleerőltetni a programba. De persze ízlések és pofonok. Mondjuk egyben ez egy szigetnéző hajókázás is, ha úgy vesszük, ami viszont megint egy extra élmény, mivel a sziget a tengerről is csodálatos. Matyi az első néhány uszonyt még érdeklődve nézte, aztán a kisebb bálnaleső hajókat nézegette inkább, mert azok jobban látszottak. 3 óra hosszú, szóval a harmadik csapat delfin alatt ő már a markolós könyvet olvasgatta :), visszafelé úton pedig aludt egy nagyot. Jól jött ki így a program.

Amikor visszaértünk, tulajdonképpen már vacsoraidő volt, így elmentünk a sokak által dícsért A Tasca étterembe, ahol megkóstoltuk a Lapas-t:

Ez egy híres azori étel, kagylóféleség (ami elvileg csiga), és grillezik vajas fokhagymás citromos ízesítéssel. Na ez marha jó volt. A második fogásaink sajnos hozták az azori közepes szintet, az enyém egy picit jobb volt, egy polippörkölt féleség hagymával és édesburgonyával, Zozóé farkasbabos sertés (farkasbab-főzelék sertéspörkölttel :), ez is elvileg helyi specialitás, de nem jó. No sebaj, kezdjük már megszokni...:)

Szombaton pihenőnapoztunk, csak Santo Antonio-ba mentünk át, ami egy tőlünk 3-mal arrébb fekvő falu. Kellemes meglepetés volt, egy nagyon kellemes kis falu, helyes főtérrel, szuper piknik-parkkal (szülinapi bulit tartottak épp a helyiek az egyik grillrácsnál), aranyos játszótérrel, jó stranddal, amit épp felújítanak, tehát volt markoló (kedves markolós bácsival, aki felajánlotta, hogy Matyi beüljön - de ezzel Matyi nem élt) és betonkeverő is. Van itt egy túraútvonal is, de valamiért le van zárva, ezért ezt nem fogjuk tudni kipróbálni.

Itt találkoztunk cserkészekkel, az egyik csapat énekelt a templomban, a másik szemetet szedett a parton. Jó munkamegosztás :D

Vasárnapra mondtak egész jó időt Furnas-ba (18 fok, felhős-napos), ezért erre a napra terveztünk be egy újabb furnasi kirándulást. Reggel egyáltalán nem tűnt hihetőnek, hogy a nap valaha elő fog bújni, de aztán végül mégis jó idő lett. Szerintem a 18 fok sem igaz, mert melegebb idő volt. Pont olyan, amikor még a napon lenni is jól esik, de még az árnyék sem túl hideg. Reggel felmentünk a Pico do Ferro kilátóra, ahonnan a Furnas tóra nagyon szép kilátás nyílik.

Itt van közös képünk is, mert valaki megkért, hogy csináljunk róla képet (“It doesn’t matter, just the fact that we’ve been here” - alias “checked!”), és ő csinált rólunk is:

Innen elmentünk a Furnas-on belüli másik területre, ahol a hőforrások vannak, a Jardim de Courela mellett Caldeiras a neve. Szerintem ezek ugyanolyan menők, mint a tó mellettiek, csak tó nincs mellettük. Itt kukoricát főznek a hőforrásokban, ugyanúgy fortyog a föld mindenfelé, nagyon izgalmas látvány. Egy apróság azért itt is volt. Maguk a hőforrások egy elkerített részen voltak, ahova egy kapu vezetett. Ami nyitva volt. Mi láttuk a táblát, hogy tilos bemenni, de egy család (apuka hátán egy félévessel) nem látta és a nyitott kapun bementek. Messzebb voltunk, rájuk kiabáltunk és közben egy idegenvezető is odament és kiparancsolta őket. De!!! Miért van nyitva egy ajtó? És miért nincs az ajtón egy “ne gyere be, akkor sem, ha nyitva van” jel? Mellesleg mi úgy vettük észre, hogy nyitva a kapu, hogy Matyi odament és kinyitotta. (Mi nyilvánvalónak vettük, hogy zárva van.) Na mindegy, nem lovagolok ezen a témán, csak ez megint eléggé azoriul nemtörődöm... De itt van néhány kép, hogy milyen szép:

Ezután elmentünk a másik jól értékelt étterembe cozidot enni, ami jobb is volt, mint a Tony’s-ban. (Vale de Furnas a neve). A kiszolgálás ramaty volt, de az étel jó.

A végére hagytuk a csúcs programot, a Terra Nostra parkot. Hiperszuper volt. :) Először alvásidő alatt végigjártuk a kertet magát, ami egy szépen megkomponált park. Érdekes őshonos és nem őshonos növények is vannak, nem vagyok botanikus, így csak a szépséget élveztem, egy-két említésre méltó pont a gingko biloba sétány volt,

valamint volt egy hatalmas eukaliptusz fa, aminek szerintem az illata is érződött. (Vagy beképzeltem ;) ).

És még ilyen szépeket láttunk:

Utána Matyival már meg sem próbáltuk a fürdést, csak felváltva mentünk és mind a három medence nagy élmény volt. A nagy medence tényleg óriási és jó meleg (egyébként a többi még melegebb és biztos, hogy egyik sem egy és 3/4 éves kompatibilis - más kisbabák nagyon sírtak, akiket bele akartak vinni). A víz mondjuk olyan, mintha egy fehérvári savanyúvizet hetekig érlelnék, jól felmelegítenék és teletöltenék vele egy medencét:

 (Matyi, amikor meglátta azt mondta: “pisi”. Mondtuk neki, hogy nem, ez nem pisi. Erre ő: “kaki”. Nem tudom nem megérteni az asszociációját, de mondjuk diplomatikusan nevezzük mocsárszínűnek.)

(Volt, hogy a nap is kisütött. :) )

Nagyon durván vasas a víz, a fürdőruhát teljesen megfogja (egyelőre nem tudom, hogy örökre-e, mert még a mosógépben van - frissítés: a sok kidobott fürdőruha senkit ne riasszon el a fürdőben, simán kijött a vas a ruhából). De a bőrünknek is vasszaga lett, csak az itthoni rendes zuhanyzás hozta le.

Komolyan, nem véletlenül ezek a legfőbb látványosságok, tényleg nagyon jók. Szuper nap volt, Matyi ugyan kicsit nyűgösebb volt, de még ezzel együtt is, az egyik legjobb program volt ez. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek. 

Hétfő újra pihenőnap volt, mostantól próbálunk többet pihenni. De azért ma is volt érdekesség. Ma is lementünk a malomhoz labdázni (Matyi elkezdte a malmot (“mamó”) többet emlegetni, mint a játszóteret (“haj”), annyira szereti), és közvetlenül mellettünk fellőttek egy tűzijátékot. Nem tudom, erről már írtam-e de hetek óta nem tudjuk, hogy miért durrogtatnak itt állandóan. Napi 10-15 durranás, lövés hallatszik, elkezdtünk nyomozni, hogy miért. Sajnos a szállásadónk angolja nem annyira jó, a kérdést sem értette, az egyik tengerbiológustól megtudtuk, hogy ezek tűzijátékok, és buli van ilyenkor. Akkor sem értettük, hogy miért van ennyi buli, és nappal miért van tűzijáték? És akkor most eljött a pillanat!! Kinéztünk a malomtól és épp egy csoport közeledett, mintha zarándokok lettek volna. És pont a malom alatti kis kápolnába jöttek. Meg is kérdeztük őket, de majdnem hoppon maradtunk, mert nem beszéltek angolul, amikor egy kedves fickó feltűnt és elkezdett nekünk magyarázni. Kiderült, hogy ezek a kis vallási közösségek nagyon összetartóak és minden évben összefognak és a szegényeknek ételt adnak. Összedobják, amijük van és közös munkával főznek egyet a rászorulóknak. Ma adtak nekik ebédet, és most gyűltek össze a kápolnánál, ahol a jövő évre jelentkeztek a feladatokra. (Azt nem teljesen értettük meg, hogy egyszer főznek, vagy rendszeresen, csak évente osztják ki a feladatokat..) Ez a fickó ezen a héten nem is dolgozott, hanem csak jótékonykodott, egyébként turizmussal foglalkozik. Valahol olvastuk blogokon, hogy milyen szuperül tudtak ingyen enni ilyen bulikban. Hát... most, hogy megtudtuk, hogy miről is szól ez az ingyen evés, mi biztosan nem fogunk ilyenen enni, mert ezt a jótékonyságot nem a turistáknak kellene kihasználniuk, hanem a szegényeknek kellene meghagyni. Szerintem ez a jólelkű emberek kihasználása lenne. Jó is, hogy megtudtuk, hogy miről szól ez az egész. Szép tradíció.