Most jöttem rá, hogy még két napot kihagytam a Lisszabon beszámolóból.
Az ötödik napon tartottunk egy kicsit nyugisabb napot, elmentünk a Cristo Rei-hez, a Krisztus-kiály szoborhoz. Kitaláltuk, hogy komppal megyünk (a közlekedési anomáliák és az élmény része miatt), és ismét belebotlottunk a rendszer viccességébe. Hiába volt kártyánk, venni kellett egy-egy újat, mert a kompra nem jó a mi kártyánkon a jegy (pedig 15centtel még drágább is). Na nem baj, vettünk, de mikor megkaptuk, megláttuk, hogy a kártya egy az egyben ugyanolyan :D. Már csak nevettünk. A komp jó koszos volt, de Matyinak tetszett, majd felbuszoztunk a szoborhoz. Ide azért érdemes feljönni, mert az Április 25-e hídra nagyon jó kilátás nyílik:
A két lopott látványosság egy helyen, megbeszéltük, hogy lehettek volna fantáziadúsabbak is ezek a portugálok :). De kellemes a séta itt, épp építették a sétautat egy részen, a megoldás a következő: térkő letesz-homok odaszór-várjuk, hogy a turista beletapossa a résekbe. Okos :)
A Time Out-on ettünk ebédet, nagyon-nagyon finom volt, polippörkölt és tejszínes bacalhau (tőkehal) chipsburgonyával körítve. Isteni finom volt!
Délután az alvás után még lementünk a hozzánk közeli parkba, ahol lett volna egy érdekesség, egy olyan kert, ahol színes kerámia állatfigurál vannak elrejtve, de május elsején ez sem volt nyitva, így maradt a park, ahol rengetegen ejtőztek, és itt tanulta meg Matyi a tó szót, amit azóta is előszeretettel használ. :)
Egy utolsó napunk maradt már csak Lisszabonban. Reggel elmentünk az Azulejo múzeumba. Az Azulejo-k a híres portugál csempék, és a padló- és faldíszítéstől a modern művészetig minden ágazata kifejlődött. Megtudtuk, hogy az azulejo az arab nyelvből ered: az-zuleyj azt jelenti, csiszolt kő. Érdekes volt a múzeum, Matyi a rámpákon le-fel rohangászást élvezte leginkább.
Ebédre a barátaink által ajánlott Maca Verde étterembe mentünk, ami inkább helyiek által használt egyszerű és nagyszerű étterem. Friss halak, friss saláta, jó minőség, szuper. (Köszönjük az ajánlást Julcsi, Vidi ;) ).
Ezután a Panteo Nacional-hoz felsétáltunk, majd az Igreja de Sao Vicente de Fora templomot megnéztük (ezeket láttuk az Alfama kilátójából). A templom mellett gyönyörű virágzó kert van, szép rálátással a templomra.
Ezután sétáltunk egyet az Alfama negyedben, majd elmentünk nata sütiért a Confeitaria Nacional-ba. Finom volt ez is, talán Belémben picit jobb, de ott frissebben ettük, lehet, hogy ezért. (Itt elvitelre kértük.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.