A 15 órás hazaút után Kambodzsából majd a világ legjobb tavaszi tekercse után (ld a következő képen) hulla fáradtan hazaértünk, de sajnos megint hajnalban indultunk Hue-be.

Amilyen idő fogadott az első nap, nem sok reményt fűztünk ahhoz, hogy megússzuk megfázás nélkül, mert első napunkon főleg délután zuhogott az eső és kifejezetten hideg volt. Aznap néztük meg a császárvárost, és így aztán megmutatta az igazi arcát, és azt, hogy miért is olyan nehéz ezt ilyen időjárásban karbantartani. Vicces, mert mielőtt odamentünk néztük, hogy de bénák az útikönyvírók, hogy ilyen rossz képeket tettek be a császárvárosról az útikönyvbe, aztán rájöttünk, hogy talán azért, mert sokszor ilyen rossz az idő itt... Durva egyébként, hogy mennyire kevés áll az épületek közül, és mennyire rossz állapotban. Penész, moha, elmosódott festék, a hátsó termekben phot kajáló biztonsági őrökkel, néhol renoválgató vityikkel, rengeteg gazzal... Amolyan ázsiai jellegű műemlékvédelem...

Durva egyébként turistaként körbemenni, iszonyú idegesítő a cyclosok, hajótúrások, biszbaszárusok, gyümölcsárusok hada, amivel meg kell birkózni.

Szóval első nap jól eláztunk, de mázlink volt a második nap, mert az eső és hideg nyom nélkül eltűnt. Szóval a királysírokat már szép időben tudtuk megnézni. Egy turistás hajós túrára mentünk el, ahol egyébként tök jófej emberekkel lehetett találkozni, beszélgettünk Kínában élő németekkel, ausztrál laza öregekkel, amilyenné majd jó lenne válni. Persze voltak nagyon gázok is... Az egyik, amin még fél év ittlét után is megrökönyödtem, az volt amit egy vityi pár művelt. A csaj eleinte csak tetvészte a csávóját (remélem nem igazi tetveket csak valami mást, mert közel ültek), majd elkezdte csipesszel szedni a srác arcszőrét és nyomkodni a pattanásait. Mindezt a hajó közepén 40 ember között.. Iszonyat..

Na és hogy mennyit érnek az útikönyvek Vietnám "dinamizmusában": Zozó kinézett egy tök jónak tűnő éttermet az egyik útikönyvben, amit már megtalálni sem volt könny, mert azóta a sikátor számait lecserélték 48/1.... ről 66/1 ... re. Majd kiderült hogy a magyar útikönyvírók rosszul másolták le a Lonely Planetet és kiderült hogy ez egy másik étterem, de nem baj, az is jó, ezt is ajánlotta a Lonely Planet. Viszont mikor megrendeltük a vacsorát, nagyon gyanús módon a kiszolgáló csaj motorra pattant, és a konyhában fel sem kapcsolták a villanyt... Hehe... És persze csak akkor kaptuk meg amit rendeltünk, amikor kajásdobozokkal megrakva visszatért :D.

Egyébként megbocsájtottunk neki később, mert a vacsi finom volt, és elmesélte, hogy az anyukája került bele a Lonely Planetbe, most meg a férje főz, de egy közelben levő étterem az övék, csak azért megtartották ott is az éttermet. Szóval így már egyből máshogy hangzott a dolog.

A harmadik napon mentünk át Hoi Anba. Persze itt nincs 4 óra alatti buszút, szóval nyilván 4 óra alatt tettük meg a maximum 150 kmt.. Az úton odafelé megálltunk egy helyen pihenni, ahol 2 szuper dolog is volt. Egyrészt egy gyönyörű tó a minősíthetetlen wc mögött, és egy Törley pezsgő a kígyópálinkák mögött.

Hoi Anban nem nagyon aktívkodtunk, kihagytuk a házak és pagodák és egyéb közösségi házak meglátogatását egy-kettő kivételével, inkább csak bicikliztünk, sétálgattunk a városban, ittunk ngoc mia-t, amit mostmár Zozó is imád, nem csak én (ez a préselt cukornádlé). Hoi An egyébként szerintünk a vietnami Szentendre, egész másmilyenek a kis utcái, mint a többi városnak, ahol eddig voltunk vagy voltam. Egyforma sárga házak, kicsi, viszonylag tiszta sikátorok, csak egy nem változik, a penészes falak :). Mondjuk állítólag minden évben elönti a várost az árvíz, szóval van miért penészesnek lenni... De szerencsére míg ott voltunk, nem esett nappal az eső csak éjjel. Szóval mázlink volt a szép idővel.



Mellesleg itt a szállás nem volt túl jó, a legnagyobb probléma a fürdőszobánkban lakó óriáspók volt, hát komolyan én még ekkorát nem láttam, csak Kambodzsában a kisütött egyedek között... Zozó elkezdett megküzdeni vele, de a pók gyorsasága nem fordítottan volt sajnos arányos a sebességével, így elmenekült a wc mögé, ahonnan már sehogy sem jött elő hogy Zozó leüsse. Szóval kicsit aggódtam minden wchasználatkor, hogy na akkor most jön majd a pók bosszúja.. De szerencsére nem jött... Még szerencse hogy csak egy éjszakát voltunk ott... Ennyi idő alatt nem tudta kitervelni a bosszúhadjáratot a haverjaival, de az utánunk megérkezőket nem irigylem ;)

Másnap kitekertünk a tengerpartra, ami meglepően tiszta, nyugis és kifejezetten hangulatos volt! Talán még Nha Trangnál is szebb volt. De Mui Ne-nél tuti.


No és találtunk egy király helyi éttermet jó kis tekercselős kajával. Itt az volt nagyon vicces, hogy mennyire undorító módon ettek a vityik. Íme az ö és a mi asztalunk evés után.

Szóval ez volt Közép Vietnám.. Most meg épp tartunk a Ha Long öböl felé.