Egy három nap - két éjszakás túrára fizettünk be a Ha Long öbölbe, mert tök buli hajón aludni, és másnap pedig szerettünk volna a Cat Ba szigetre is elmenni, mert itt legutóbb túl rövid idöt töltöttem, viszont tudtam hogy megér egy napot.

Általánosságban a következő dolgokra jutottunk:

Egy, télen hideg van (úgy tűnik saigoni vityi lettem, mert bizony 10-15 fokban fáztam, de Zozó meg indiai lett, mert ugyan annyira nem mint én, de ö is fázott).

Kettő, a vityik imádnak kavarni (a 3 nap alatt folyamatosan cserélgették a csoportokat, megszámoltuk, összesen 6 csoportba tettek be minket.. kis hajóval másik hajóra, a szigeten cserélgetve, stb.. hogy minek, azt sosem fogom megérteni mert voltak akikkel később találkoztunk a busznál és ugyanazon mentek végig...)

Három, hiába hangzik jól egy mini szigeten a szállás, ilyen időben pont nem lehet semmit csinálni ott. (Szerencsére ezt a tanulságot nem a saját kárunkon tanultuk meg, mert mi a városban laktunk a nagy szigeten.)

Négy, ha azt mondják lesz fűtés a hajón, az még nem biztos hogy azt jelenti, hogy lesz is, KÖTELEZŐ leellenőrizni az elején a rendszer működőképességét. Na ezt sajnos a saját kárunkon tanultuk meg. Elképesztő hideg volt így éjjel. A legjobb, amit ezek a szerencsétlenek fel tudtak ajánlani, hogy nyissuk össze a szobánkat a szomszéd thai lezbikus párral. Nagy volt ugyan a kísértés, de nem tettük meg, inkább a hajszárítómmal fűtöttünk kicsit, aztán betakaróztunk...

Egyébként ezt a kellemetlenséget leszámítva marha jó volt a kirándulás. Az első napi társaság tök jó volt, egytől egyig jófej emberekkel, akikkel tök jókat nevettünk és mivel mindannyian külföldiek voltunk, még a túravezető által nagyon forszírozott karaoket is 100 százalékos szavazati aránnyal legyőztük, helyette este inkább pár sör mellett beszélgettünk, majd tintahalat pecáztunk. Volt ott shrilankai amerikai csaj, kolumbiai srác (szerintem gyanús hogy meleg), német srác (Zozó szerint gyanús hogy meleg), szingapúri fiatal cuki pár, makaói portugál család, nomeg a dagi thai lezbik. Nagyon fura, ám egymással meglepően jól kijövő csapat. Csak az idegenvezető volt iszonyatosan idegesítő, dehát ugye tudjuk, hogy a közös ellenség mindig összekovácsoló erővel hat.

Egyébként első nap tényleg elég rossz volt az idő, ennek ellenére azért cipő és kabát nélkül bevállaltuk, mert ha a többi vizes lesz, legfeljebb lecseréljük. De nem lett vizes, mert ugyan megpróbáltak beültetni egy lyukas csónakba, de nem hagytuk magunkat, így teljesen szárazon megúsztuk, és így ez sem maradt ki az élmények közül. És tényleg érdemes volt.

Másnap nem számítottunk rá az elöző nap alapján, hogy lesz esélyünk a napfelkeltét látni, de olyan hideg volt a szobában, hogy azért csak felkeltünk. És csodák csodája, mintha megint elvágták volna, mint Hueben, láttuk a napfelkeltét és otthoni mércével mérve szép öszi idönk lett.


Ami egyébként tökéletes volt, mert ez a nap volt a túrázós nap, Cat Ba-n is és a majomszigeten is túráztunk, a végén majdhogynem sziklát másztunk. Nagyon szép kilátás volt mindkét csúcsról, de azért az egyik csúcs tetején a kilátó amolyan vietnami módra volt biztosítva. Iszonyatosan ijesztő volt, ha rajtam múlik tuti nem fényképezünk, mert én nem mertem volna elengedni a korlátot, hogy elővegyem a fényképezőgépet, de Zozo ezt meg merte tenni, szóval:

Egyébként tök jó volt hogy végig etettek minket a hajón meg a hotelben, mindig kb 6 fogás volt, amolyan vietnami módra az asztal közepére téve, aztán egye csak aki akarja. De tényleg jók voltak eléggé a kaják..

Szóval ma egy kis izomlázzal, kicsit megfagyva, kicsit leégve a naptól megyünk vissza Hanoiba.