Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

A következő napokat Hanoiban és Sapában töltöttük.
Hanoiban még elég jó idő volt és tulajdonképpen Sapában is az első két napon, de ma megkaptuk a hideget rendesen a harmadik napra. Iszonyat durva. De nem is az a gáz, hogy hideg van, hanem, hogy itt a fűtés valami miatt kimaradt az emberek tudatából így még ahol van is némi fűtés, ott is csak annyira fűtenek be, hogy télikabátban csak egy kicsit fázz. Pl egy hatalmas belterű étteremben egy pici kandalló.. Nade azért nem ez a lényeg, csak a kellemetlenség.

Hanoiban több látványosság van Saigonnál az kétségtelen, de ez a város azért még most sem tudta magát belopni a szívünkbe. Persze 0 napsütés, viszont azért volt egy pár maradandó emlék. A Ho Chi Minh mauzóleumban azon a kellemetlen érzésem felülemelkedve, hogy ez a szegény ember, aki ennyit tett a népéért (tudom, igen kommunizmus és minden meg van szépítve, és ne aggódjatok, nem mostak agyat nekem - de Ho Chi Minht tényleg ne úgy képzeljétek el mint Polpotot) azt kérte hogy NE balzsamozzák be, ennek ellenére megtették, nagyon érdekes volt látni a vietnami emberek viselkedését és tiszteletét. Tisztelgő, magát vigyázzba vágó férfi ment előttünk is. Persze sosem tudni ebből mennyi a színészet és kényszer és mennyi az őszinte tisztelet, de mindenesetre érdekes.
Pagodából már kicsit besokalltunk, de a vízi-bábszínház érdekes kulturális élmény volt. És persze a teknős tó is szép volt:

Hanoi egyébként nagyjából ennyi is egy-két jó evésen és egy jól eldugott kis gyöngyszem kávéházon kívül..

Sapába ezen a vonatsínen mentünk:

Node Sapa!! Kicsit tartottam tőle hogy rosszul döntünk hogy Dalat helyett Sapát választjuk úticélnak, mert Dalat volt a legjobb hely eddig, ahol még egyedül voltam, de egyáltalán nem bántuk meg! Sapa csodás. Ezért is a cím... Volt olyan, hogy 3 percen belül voltunk egy felhő alatt, majd benne, majd felette, pedig mi meg sem mozdultunk. Mivel hatalmas mázlinknak köszönhetően 2 napig gyönyörű napfényes időnk volt, kb 20-25 fokkal, ezért a látvány is olyan volt, hogy a lélegzetünk elállt tőle.

Első nap a városban sétáltunk és felmásztunk egy közelebbi kilátóba, illetve egy helyi etnikumok táncait bemutató előadást néztünk meg, ami rosszul hangzik ám annál meglepőbb hogy szuper volt. Bár az is lehet hogy csak a hely változtat mindent másmilyenné mint amilyen valójában. De mindegy is.

Másnap egy kis csoporttal együtt elmentünk egy h'mong túravezetővel túrázni. Hát ez nagyon jó és nagyon vicces is volt egyben. Sétáltunk rizsteraszok között, h'mong és day falvakban a hegyek között:

Sajnos nem kaptam el....

Node elképesztő volt, hogy mikor elindultunk, a 8 turista mellé még mellénk csapódott 8-10 h'mong nénike (pontosabban nénike kinézetű 25 és 40 év közötti nö), akik eléggé érthetetlen módon jöttek velünk az első faluig. Ami 4 óra túrázásra volt. Egyszer kétszer hozzánk szóltak, hajtogattak nekünk faáglovacskát 

meg egyébként miután megszoktuk hogy van egy-két utánfutónk, még szórakoztatóak is voltak, de nem nyomultak semmivel. Láttunk náluk esernyőt, gondolom az lett volna szolgáltatás hogy tartják fölénk ha esik, de semmi egyéb. Aztán a 4 óra végén megérkeztünk az ebédelőhelyre, ott 2 táskát meg karkötőt egyszer megkérdeztek, hogy megvesszük-e de ennyi. Mondjuk az igaz, hogy ha vettünk volna bármit, akkor tényleg tőlük. De csak egyvalaki vett az egyik "nénitől" 500 HUFnak megfelelő dongért egy szütyőt. Fura.. Ezután eltűntek. Nem értem a rendszert... Pedig pici lelki terror ránk is hatott volna... De nem alkalmazták.

Összességében érdekes volt látni hogy hogy élnek és milyen szép helyen.. Bár hogy párás 5 fokban fűtés nélküli és egy oldalon nyitott házakban mit csinálnak ilyen hidegben, azt elképzelni sem tudom. Nem csoda hogy 40 évesen 70nek néznek ki. Kemény élet. De ilyen szép helyen ritkán jár az ember...

Ettünk egyébként hegyi kecskét jegyi gombával, mint különlegességet, és megkóstoltuk az édesburgonyát is végre valahára, bár ez megint aranyos story volt. Sétáltunk felfelé egy kilátóhoz, ahol is szembe jött egy aranyos vityi pár. Egymásra mosolyogtunk csak úgy kedvességből, majd a srác a kezében levő édeskrumpliból tört nekünk, és odaadta hogy kóstoljuk meg mert milyen finom. Néha tényleg meglep egyes vityik kedvessége. Máskor meg mások bunkósága de ez más tészta..
Mert tudnak jó nagy parasztok is lenni.. A hideg napot főleg éttermekben töltöttük ahol egyes családok totál bepörögtek (ezek néha nem tudnak megülni a seggükön - már elnézést) és a kandalló mellett a 10 fős család mindenféle kombinációban 1 órán át (nem vicc!) fotózkodott.. Ezt nem bírtuk nem lefényképezni. Egy kombináció és póz 2-3 géppel 4-5kép gépenként... Hahh..


Egy gond volt csak az egész Sapa-túrával, hogy minden éjjel hidegben aludtunk.. A vonaton is hideg volt, bár nem panaszkodhatunk, mert legalább nem büdös népekkel kerültünk egy fülkébe, hanem rendes kedves emberekkel.. De a szállodai szobánk még a bérel hősugárzóval is durva volt az ablakon tátongó hatalmas rések miatt. Ráadásul így olyan volt, mintha reflektorfényben aludtunk volna, mert a hősugárzó halogénes volt..