Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Talán páran vártátok, hogy meséljek erről a hétvégémről is, de most csalódást kell okozzak. Nem mesélek hehe :D

Na jó, igaziból a fáradság győzött az ellenem vívott csatában, és otthon maradtam és kivételesen nem utazgattam. Péntek este buli volt, elmentem Henivel, a vietnami tanárral (Thao) és egy német csajszival (Nina) először egy white sensation buliba. Vicces név mi? A durva az, hogy az esemény nevét akkor sem változtatták meg, mikor szóltak nekik, hogy ez a szó jelent ám mást is. De ez Vietnám, nem érdekli őket. Szóval mindenki fehérben. Hát Magyarországon el nem mennék egy ilyen helyre. De itt más. Egyébként rossz volt :).. Olyan hangos volt a zene, hogy nem is tudtunk beszélgetni. Még azt is nehéz volt megbeszélni, hogy menjünk el a helyről. Szóval elmentünk vizipipázni inkább egy jó kis csendes helyre, meg utána táncolni - na ez hagnos volt megint. De végülis ez egy jó este volt. Thao szeret fényképezni, szóval van is kép az estéről (tippelhettek, hogy melyikük Thao és melyikük Nina - rám nem ér tippelni :)):

Ezen kívül találkoztam Duonggal (a kedves kolléganőm) és a családjával (a férjével és a kislányával). Nagyon-nagyon aranyosak. Elképesztő finom muffint ettünk egy tök jó helyen, amit magamtól tuti nem fedeztem volna fel, mert be nem mentem volna egy ilyen belsőudvarra, mert iszonyú lepukkant volt. Erre benn egy művészeti galéria jellegű kávézó volt, felsőkategóriás ruhabolttal, meg kütyübolttal, elképesztő árakon. Valószínűleg ez a szobság egyik fajtája, hogy lepukkant helyen extrém kürlmények között elvont bolt. A kávézó ennek ellenére nem volt drága, és európai/amerikai zenét játszottak, ami elég pozitívan érintett :D

Ezen kívül csak sétálgattam a városban, megnéztem a postát (8x4 méteres Ho Chi Minh portréval), meg a Notre Dame-ot (csajok, lemerült a fényképezőm, most nem fogjátok elhinni, hogy ott voltam :( ), meg sétálgattam. Míg a postán voltam, elkezdett zuhogni az eső, és ezért vártam kicsit. Erre egy iskoláscsoport tanára jött oda, hogy hát nyelvet kéne gyakorolni a csoportjának, és hogy beszélgetek-e 1-2 diákkal. Mondom persze, végülis esik.. De 2 perc múlva 20an álltak körülöttem, kicsit furán éreztem magam. Most 20 emberrel miről beszéljek? Szóval egy kicsit később inkább elindultam az esőben, mondván, hogy mostmár mennem kell tényleg.. :S Mindenesetre ezt nem tartom rossz ötletnek, velünk ilyet sosem csináltak.

Nomeg vettem egy szakácskönyvet. Mert unom, hogy nem tudok rendesen főzni itt. Eddig többször főztem, de leginkább csak vásároltam dolgokat és összedobtam. Múltkor pl vettem répát, céklát, hagymát, meg tofut, és csináltam egy raguféleséget. De ilyet ők tuti nem esznek, bár szerintem király volt. :) Most viszont Duong mondott egy egyszerű receptet, ami kb olyan kaja itt, mint otthon a krumplifőzelék - mármint olyan értelemben, hogy egyszerű. Ez a kaja Susu és marhahús, és hagyma rizzsel. A susu megvásárlása nem volt egyszerű, mert nem tudtam mi az. :D De végülis sikerült. A feldolgozása megint nem volt egyszerű, mert nem tudtam, hogy mit is kell csinálni vele.. Node a legnehezebb a susu furcsa nyálkás-ragadós anyagának lemosása volt a kezemről... Még másnap is találtam maradványokat a kezemen, leszedhetetlen hártyát hozott létre megszáradva, kb mint amikor rámegy a kezemre a pillanatragasztó... (utólag megtudtam, hogy olajjal kellett volna lemosni..). Mindenesetre a vacsi majdnem olyan lett, mint amit Duongnál próbáltam, egyszerű és nagyszerű.. Íme a su su (cayote):

És végre sikerült normális rizst is vennem, mert kiderült, hogy az 1 kgos kiszerelések a ragadós rizsek, a normálisak csak 5 kg-os kiszerelésben kaphatóak.. Ami azért vicces, mert most van 5 kg rendes rizsem, 1 kg ragadós rizsem, és 1 kg barna rizsem. És már csak 4 hónapot vagyok itt. Remélem lesz esküvő, amire mehetek itt, majd ott elszórom :D

És most indult be rendesen a monszun.. Szóval nem is tudom mi legyen a hétvégén... Valamit azért biztosan kitalálok.

Na ezt már régebben írtam, mostmár tudom. Megyek Mui Ne-be. Még fesztivál is lesz, mert most nemzeti ünnep van itt vasárnap. Necces is volt helyet találnom buszon. De nem adtam fel :)