Úgy tűnik nekem egyelőre, hogy a jetlag elmarad... Elég jó volt, hogy a repülőn csak 4 órát aludtam, azt is elég rosszul, és ezért tegnap hajnal 1kor elaludtam már.. fél8kor kelni mondjuk nem esett túl jól, de azért korántsem volt annyira vészes, mint ahogy azt páran beharangozták.. Persze holnap megint meglátjuk. Most is éjfél elmúlt, és még nem vagyok túl álmos.

Ma reggelire levest ettem.. Bakker azért elég kemény volt. Főleg, hogy sietni kellett, mert jött az első interjúalany.. (Érdekesek, mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai is.) De tény, hogy délután 4ig nem is lettem éhes. Mellesleg délután 4kor is levest ebébeltünk/vacsoráztunk. Ma csak a két interjú volt, és még átvettük az irodát belépőkártyástulbútortostulkulcsostul, ami elég helyes, picike (a 12 nm nem vicc, volt, hanem vér komoly), de szerintem teljesen renben van. Eléggé európai. Ablaka mondjuk nincs, de a folyosóra üvegfal van, így tágas. És aranyosak a recepcióslányok. 

ÉÉs este pedig pont a tetőn voltunk amikor jött a monszun. Durva volt látni, hogy a városnak egyre kisebb része látszik a zuhogó esőtől, először be is álltunk a tető alá, de aztán Heni volt a kemény, és kimerészkedtünk. Esőben vízben nem gáz. Csak a szemüvegemen alig láttam át. És a légkondis eseteken kívül először fáztam. No ez is hamar megtörtént, tekintve, hogy a leghidegebb mért hőmérséklet HCMCben 14 fok volt. :)

Más egyéb ma nem nagyon volt. Volt még bevásárlás, vettem fura dolgokat, pl valami zöld sütit, na az nem volt finom. Valami zöld csomagos cuccot is vettem, amiről nem tudtam csomagolás, és felirat alapján, hogy mi, de elég jó felvágott volt benne... mondjuk csak a szerencse hozta, tényleg random választottam. A fura gyümölcsöket hasonlóan, azt még nem kóstoltam, holnap majd reggelire eszem belőle.. De a hétvégi programom egy része az lesz, hogy elmegyek bevásárolni, és rászánom az időt, hogy körbenézzek a boltban. Jobb mint egy múzeum :D és sokkal interaktívabb, a bőrödre megy a játszma, hogy kipróbáld az ételeket. Persze vannak európai jellegű dolgok is, de az első komolyabb gyomorrontásig elég bátornak érzem magam a játékhoz :)

Ma egyébként elmentünk egy csirkelábárus (mármint tudjátok, a lábfejeket árulta...) mellett Gergővel az interjúk után, és megkérdezte hogy "na kérsz?" Hát megnéztem, nem mondom, hogy nagoyn szívesen megenném, de egyszer meg fogom kóstolni. Dehát az intéseknek eleget téve a 40fokos utcán árult csirkelábakat nem szabad megenni. Az utcán egyébként is semmit... Szóval mondtam hogy neeem. Erre az eladó úgy kiröhögött, hogy ilyet még nem hallottam. Az út túloldaláról is hallottuk... Pedig nem is fintorogtam, mert egyszer tényleg meg fogom kóstolni... De még nem holnap...