Hát itt vagyok. És jó itt lenni az első benyomásaim alapján. A repülőút hosszú volt, de nem annyira, mint elsőre gondoltam. Aludtam is pár órát, eszegettem, mikor adtak, olvasgattam, gondolkodtam. Isztambulban az átszállásra tényleg nem volt sok idő, a sor meglátva kicsit aggódtam is, hogy elérem-e a csatlakozást. De szerencsére ezzel sem volt gond. 2 sráccal sikerült a gate-nél összeismerkednem, mert nem sok ember volt, aki angolul tudott beszélgetni, és amint mentünk be 3an, az egyik mondja, hogy átírták a jegyét 3A-ra - upgradelték business classra. Szóval szerencse is kell az élethez :) De legalább a jófejsrác kapta meg, és nem valami unszimpatikus fazon.

Azért persze az economy sem volt rossz. Isztambul éjjel szép fentről nagyon. Azt is érdekes volt látni Bangkoknál, hogy a thai házak teteje színes! Nem ám csak szürke barna, meg terrakotta.. Türkizkék, világoszöld, élénkpiros, sárga :) (no persze léőben sokkal jobban látszott, de talán visszaad valamit a fénykép is) És fordítva közlekednek ott is. Lassan kezdem azt gondolni, hogy a jobbkézszabály a deviáns :)

HCMC pedig fentről nagyváros, körülötte kicsit mások a földek, de a város város. Aztán kicsit közelebbről néhány pagoda mutatja, hogy ez nem Európa. Még közelebbről meg látni a keskeny-magas házakat, így már máshogy néz ki. A reptéren még a nagyonkomolyvagyokésegyébkéntismitgondolmagárólazakibeakarjönniebbeazországba határőr is kedves volt, kimondta egész szépen a nevemet, mondtam is neki, jó lenne ha nekem lenne ilyen kiejtésem az ő nyelvükön, szóval a kedvesség hat itt (is?). Előttem egy mianmari pasas állt a sorban, megkérdeztem, hogy a határ után lesz a csomagfelvétel? Mire modta, hogy igen-igen, és előreengedett. Pár szót beszéltünk ő is pozitív élmény volt.

Heni és Gergő pedig kint vártak, nagyon aranyosak voltak, Jól jött amúgy, mert kb 4millióan álltak kinn, így egyszerűbb volt hazajutnom (az angol kiejtésük rettenetes, már annak a kevés embernek, akinek egyáltalán van...). A lakás megnézése, egy pálinka, meg egy fürdés után (na ezt nem mertem kihagyni egy 16 órás repülőút után) elmentünk vacsizni, jó kis vietnámit ettünk, tésztába csavart mindenfélét, finom szószokkal, nekem nagyon bejött. Jó lesz itt enni :)

A lakás nagyon szép, teljesen új, a bútorok viszont elég viccesek benne. Giccstömegként tudnám leírni, de egyelőre lehet, hogy ez most egy pótlakás csak, mert ami az eredetileg az enyém lett volna, az még nincs kész :D Éljen a közös vonás a magyarok és a vietnamiak közt! Persze majd meglátjuk. Szerintem ezt is meg lehet szokni.. Majd hozza a sors, remélem az otthonommá fog válni amennyire csak lehet. Viszont ami iszonyú jó, hogy a tetőről csodás a kilátás a városra, és ott van egy medence!!! Alig várom, hogy kipróbáljam.