Ígértem a Lisszaboni útleírást, összességében szuperül sikerült eddig minden, bár a legtöbb dolog nem pont úgy, ahogy terveztük, de máshogy is jó volt. Pont ma nevettünk rajta, hogy itt nem lehet előre tudni, hogy mi hogy sikerül, csak ha már túl vagyunk rajta :)

Első itt töltött napunk egy szombat volt, és gondoltuk, hogy olyan dologgal kezdjük a napot, amit Matyi biztosan élvezne, vagyis a 28-as villamosozást fel a várba. Szépen el is metróztunk a villamos végállomására a Martim Monizra, ahol jól meg is találtuk a villamos megállóját. És akkor megláttuk a sort. Az előző bejegyzéshez csatoltam a képeket, így itt nem teszem, de ez nagyon durva volt. Sajnos az utazás többi részén is hasonló sorokkal találkoztunk, így most már annyira nem verné ki a biztosítékot, de ott akkor úgy döntöttünk (jól), hogy ezt a pár órát biztosan nem várjuk ki. A várba viszont keresni kellett egy másik útvonalat. Néztünk egy buszt, amire viszont fél órát kellett várni, így ezt elengedtük, inkább a Rossio piacon ettünk egy közepesen jó malacos szendvicset, majd mivel a távolban megpillantottuk a Santa Justa felvonót, úgy döntöttünk, megnézzük, hogy ott mekkora a sor. Nagy volt. Nagyon nagy. Matyinál viszont épp elszakadt a cérna, ezért (vagy nem ezért, mert azóta máshol is előreengedtek, elég családbarát a portugál nemzet) a személyzet előreengedett. Jó volt a felvonó, de nettó 18mp-ért órákat sorakozni, háát nem tudom...

A felvonó tetején nagyon szép a kilátás (Matyi a képen épp azt telinti meg) és mellesleg lefele nem volt sor. Ez egyébként mindenre igaz, a funicularokra, valamint a 28-as villamosra is ellenkező irányból érdemes felszállni.

Nagyon közel van a felvonóhoz a Convento do Carmo, egy gótikus templomrom, ezt az 1700-as évek nagy földrengése óta, ami a város nagy részét elpusztította (vagy az ezt követő szökőár és tűzvész), sem újították fel, egyedi élmény. Szerencsénkre éppen gyermekprogramok voltak, így Matyi belekóstolt a régészkedés rejtelmeibe, nagyon tetszett neki, hogy a mulcsban kis agyagedényel voltak eltejtve. Gyermekparadicsom turkálni a fenyőkéregben :)

Ezután egy kemény kiakadás következett, szóval adtunk ebédet neki, és utána el is aludt míg sétáltunk a Miraduro de Santa Catarina-ig. A miraduro kilátóteraszt jelent, Lisszabon bővelkedik a jobbnál jobb kilátással rendelkező helyekben. Itt megkockáztattuk, hogy beüljünk egy étterembe. Egy kicsit bizarr étterem van itt, egy gyógyszertár múzeum étterme, ahol minden kiegészítő orvosi kellék. Értem ezt például arra, hogy a vizet gyógyszeres barna üvegben hozzák, a számlát egy pirulás dobozban, az evőeszközöket egy fém vesetálban. De remek ételeket adnak, szuper volt. És itt Matyi kialudta magát, míg ebédeltünk. 

Ezután siklóztunk egyet a Bico Funicularral, fentről lefele, így alig voltak. Az nagyon izgalmas volt a kis másfél évesnek.

A Bico közelében van a Time out Market, egy szuper csarnok, ahol sok kis étterem kínál finomságokat. Eldöntöttük, hogy itt egyszer ebédelünk majd. Ezután már csak sétálgattunk, a Praca do Comércio felé, itt kinéztünk a Tejo torkolatára, a sok selfiező őrült, és haját a szélben szexin dobáló pozőr között. Borzasztóak tudnak lenni az emberek, az egyik 100 kilós topánkás mama az aktuális pozőr fényképezése közben megbotlott a saját lábában és estében elsodorta a babakocsinkat, szerencsére Matyika épp nem benne ült. Innen már csak a Rua Augustán (helyi Váci utca) sétáltunk a következő metrómegállóig.

Most, hogy így leírva látom, azért ez egy elég tartalmas nap volt. Pedig még játszóztunk is egyet a Time out Marketnél. (A lisszaboni játszóterek azért nem túl erősek, ezen pl tűzött a nap mindenhol).