Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Tényleg csak egy kicsike falat :)

Voltunk ugyanis Indonéziában kb 5 napot, de annyira durván teliraktuk a napot talákozókkal, hogy az országra nem maradt idő, hogy megnézzük. Szóval ez a bejegyzésem a történések szintjén rövid lesz, mivel szinte csak munka volt, a munkáról meg ide nem írok. De persze azért benyomásaim voltak, azokat ide leírom, abban semmi üzleti titok nincsen. 

Kezdjük Jakartával. Furcsa egy város ez. Szép is meg nem is. Kicsit megoszlanak a vélemények, hogy hányan laknak a városban, de tegyük fel, hogy igaz az, hogy egy kicsit többen, mint Magyarországon. Ezzel szemben Magyarországon a népsűrűség 107/nkm Jakartában 15000/nkm. A másik jellegzetesség az autóhoz való hozzájutás megkönnyítése volt az utóbbi években. 0 INR kezdőrészletes, 0%-os kamatozású hitelekkel lehetett autóhoz jutni. No ennek a két dologak a következménye az, hogy ilyen dugókat még életemben nem láttam. A csúcs 3km több mint egy óra volt. Napi 4 órát biztos taxiban töltöttünk, ezért is voltak olyan hosszúak a napjaink. No és a másik következmény a szmog. A repülőről láttuk a szmog tetejét, és nem is képzeltem, hogy ezt lehet látni.. De lehetett. Felteszek pár képet. A szálloda ablakából csináltam őket. És nem, nem a város széle felé, hanem a belváros felé. Csak a szmog eltakarja a kilátást...

A hátul levő házakat érdemes figyelni...

Emellett az is igaz, hogy ez a város viszont tényleg egy világváros. Nyüzsgő, pörgő. Akikkel találkoztunk, és ott élnek, imádják, mondják, hogy hát igen, a taxiban szokták tartani reggel a megbeszéléseket, szóval meg lehet szokni, és még hasznossá is lehet tenni.

A szmogból pedig az következik, hogy a plázákba teszik be az életet. Ok, lehet, hogy az utcán is van, de én nem sokat láttam, mert hotel-taxi-iroda-pláza köröket tettünk, de nem hiszem, hogy az utcák olyan jók. Egyszer mikor sétáltunk (mert elegünk lett a taxiból), nem csatornaszagot, hanem kifejezetten (elnézést) sz.rszagot éreztem. Naja. Mellettünk volt a csatorna, méghozzá fedetlenül. Nem is hittem el!! Még most is kevéssé hiszem..

Node a plázák viszont olyanok, hogy eltévedni is könnyű, és minden van bennük. Pl vidámpark (libegővel :) ).. A következő képet is benn csináltam egy plázában.

Jó, mi? És ami még jobb. Este a város lenyűgöző. A magas épületek, minden fényben úszik! Gyönyörű. Az éjjel leple elrejti a szmogot maga alá, és csak a szépséget hagyja előbukkanni. Nem sikerült sok jó képet csinálnom, mert a taxi éjjel nem állt már a dugóban, de egy szépet azért sikerült.

És találtam egy üveg Big Bent is :)

Ja és volt egy kellemetlen élményem is. Jakartáról azért hírlik, hogy a szexturizmus itt is megy rendesen, és valóban egészen máshogy állnak a transzvesztitákhoz, mint Európában.. Sokkal természetesebbnek veszik. No a taxival hazafelé, az egyik lámpánál megállva hallom, hogy valaki csörget pénzt egy pohárban, hogy kéregessen. Egy lány. Persze amikor megszólalt, akkor tudtam, hogy fiú. Még most is a fülemben van, hogy "Miiiiiisss, thousand rupiiieee". Na eközben az ablakomra lihegett, és kopogtatott, ami a fejemtől 20 cm-re volt. Még most is kiráz a hideg, nem vicc. A hajában aranyszínű babérkoszorú szerűség volt, és komolyan ennyire taszító dolgot rég éltem át. Ekkor értettem meg, hogy miért zárják ránk a taxi ajtaját a sofőrök. Persze, mivel nem adtam pénzt, jól rásózott a taxira. A taxis meg tök aranyos volt, mondta, hogy ne haragudjak, tök rosszul érzi most magát.. Én meg mondtam, persze, hogy nem, ő ne haragudjon, hogy rásóztak miattam a kocsijára. Ez az egész egyébként nem azért volt gusztustalan, mert egy traszi volt az alany. Simán is szoktak néha ilyen undorítóak lenni az emberek átoperálás nélkül is. És Magyarországon is. Csak valahogy Vietnamban ettől elszoktam. Mert Saigonban senki nem koldul, hanem mindenki dolgozik. A koldusok itt a sorsjegyárusok. Van a kommunizmusnak előnye is na. Be kell valljam. A következményekről persze nem beszélek, csak magában erről a jelenségről.

Nomeg egy utólag vicces dolog is történt. Reggel fürdés közben kinyitottam az erkélyem ajtaját, mert a dohányzásmentességet nem tartják be a szállodákban és egy kicsit cigiszígú volt a szoba. Na jövök ki a fürdőből, nagy nyugodtan öltözködöm, erre valami mozgást látok a szemem sarkából..  Basszus bejött egy kismadár. Be is tojtam, hogy nekem itt elkezd csapkodni, mi a bűnbánatot kezdek vele??? De szerencsére kitalált magától, szóval megúsztam a bugyibansikítozvaafolyosórarohanást :D

No hát a másik város, ahol voltunk Yogyakarta volt. Na ez a hely tényleg gyönyörű. Egy vulkán (Merapi) lábánál van. Sajnos a vulkán elég szégyellős nőszemély, és felhőbe burkolózott, míg ott voltam, de egyik reggel kicsit felsejlett a körvonala. Íme: (ja és EZ nem szmog, hanem köd, mert reggel 6kor volt.. mondom, hogy sokat dolgoztunk :) )

Ha jól megnézitek, ott indul a lába a távolban. A repülőről meg látszott picit, ahogy a kráterét kidugta..

Vicces volt, hogy az, hogy ott van egy működő vulkán, az a világ legtermészetesebb dolga volt nekik. Jaaa hogy 2 éve volt egy kitörés, és a családot evakuálni kellett, de szerencsére csak a kutya halt meg, az egy teljesen normális sztory. Furcsa látni, hogy mennyire másként képesek élni az emberek. És, hogy mindenhez hozzászokunk. 

Egyébként még pár szép fotót tudtam csinálni itt-ott...

Persze nyilván a legszebb dolgokat teszem fel, azért ez sem a paradicsom, de ebben a vároban szerintem nagyon jó lehet élni. Egyetemváros egyébként, lazák az emberek, vannak zöld területek (hiányzik ez nekem Saigonból is a jó kis Zugló után).. Egyébként ha lett volna idő, itt lehet bringatúrázni, meg ősrégi, viszont nem régen felfedezett templomhoz kirándulni, feltúrázni a Merapira. Kár, hogy ezek itt is és Jakartában is kimaradtak. Biztos vagyok benne, hogy mindkét helyen jó lehet kirándulni..

Majd hozza a sors, hogy összejön-e egy kis szabadidő is Indonéziában vagy sem.