A hétvégére eljöttem a Ha Long Öbölbe, mert Hanoiba megyünk hétfőn, és gondoltam, akkor ezt az alkalmat kihasználom. Az út, ahogy ideértem, már maga megér egy bejegyzést. Nagy élmény helyi közlekedést használni.
Az utazás - ahogy sok utazás szokott - a belföldi reptéren kezdődött, ahol az egész épületben wcszag volt, egy jó magyar vonatállomás wc körüli területének megfelelően. (valószínűleg mert itt a férfiak bárhol vizelhetnek ahol eszükbe jut, és az a tippem, hogy itt sem tartóztatták magukat...) Hallottam patkányos sztorikat erről a reptérről, és nem is nehéz elképzelnem, hogy éjszakánként itt nem az ember az úr...
A repülőút rendben volt, annak ellenére, hogy egy vietnámi faszi ült mellettem, és folyton hozzámért, és amikor beszélt hozzám az volt a legrosszabb, mert büdös volt a szája, és a fogai undorító barnák. Ezért inkább a jól bevált taktikát alkalmaztam és alvást tettettem...
Hai Phongba ment a repülő, ami egy akkora reptér, hogy leszállt a repülő és nem tudtam, hogy hol az épület... Na nem azért mert a hatalmas épületkomplexumban nem tudtam eldönteni a 400 repülő miatt, hogy hova fogunk menni, hanem mert nem láttam épületet közel s távol :D. Annyira kicsi volt, hogy nem hittem el, hogy az egy reptér. Pedig voltam már Marosvásárhelyen repülővel, az sem egy nagy reptér... Végigmentünk a kifutón, majd visszafordultunk, hogy megkeressük az épületet :) Az egész épület egy futószalag, meg egy wc volt, 2 db alkalmazottal, akik azt csekkolták, hogy a saját csomagunkat visszük-e. Ezt a találmányt más reptereken is bevezethetnék egyébként, mert ez egy jó csökevénye annak a helyzetnek, hogy sokkal többen dolgoznak mindenhol a kelleténél.
A reptér nem volt közel a buszállomáshoz, így taxival mentem - ahol a sofőrt elég nehezen tudtam meggyőzni, hogy nem, nem kell elvigyen egészen a Ha Long öbölig. Mázli, hogy sikerült, mert a csodás buszút élménye kimaradt volna! :D És nem mellesleg egy 10-es szorzó is lett volna a két összeg között...
A buszállomást úgy kell elképzelni, mint egy belső udvart, ahol még azt is nehéz volt megállapítanom, hogy melyik a pénztár, melyik a wc és melyik a büfé... Ez a 3 volt csak.
Kb 5 perc múlva indult is a busz, tök jó, csakhogy egyedül ültem rajta... Na mondom, most mi lesz? De inkább ezt nem gondolom tovább, hogy mi lehetett volna. De 2 perc múlva megálltunk egy sarkon és felvettünk pár embert... 2 üzemeltető volt, az egyik vezetett, a másik, meg minden út szélén álló embernek kikiabált, hogy jön-e. Mert itt nincs buszmegálló, hanem a busz küzd az emberekért... Így kb 40-szer álltunk meg az út alatt.
Mellesleg egész út alatt egy a csodálatos Aranka szeretlek (aki esetleg nem ismeri ezt a remekművet, kattintson..) című szám "dallamos" (=nem rap) részéhez hasonló zene ment, csak rosszabb volt, mert vietnámiul... Bár fene tudja, lehet, hogy jobb, hogy nem értettem...
Bevallom engem ez a szám ösztönzött volna rendesen az előzésre, csak már legyünk bárhol, ahol kiszállhatok... Így érezhetett a 16 éves forma sofőr is, mert folyamatosan előzgetett.. De nem volt kispályás!! Egy 4es út jellegű úton, ahol mondjuk 4szer annyian vannak, mint a 4esen, és a két sáv helyett úgy 3-4et alkotnak az autók, buszok, kamionok, motorok mert előzgetik egymást. Egy idő után úgy döntöttem, inkább nem is nézek előre, mert amikor 70nél jön szembe a kamion, és a sofőr a fék helyett a dudát nyomja (pedig ő van rossz sávban) - na az ijesztő. Ekkor derült ki a második ember másik funkciója: ezekben a szitukban kinyitotta a busz ajtaját, és kiintegetett jobbra nagy hevesen, hogy engedjenek már be... És a dudának olyan hangja volt, hogy szörnyű... Mondták többen, hogy ne aludjak el a buszon, mert akkor kirabolnak.. Hahaha, hát esélyem sem lett volna aludni a dudálástól, 20 másodpercenként...
Megpróbáltam megtudni, hogy Bai Chay-ban hány buszmegálló van, de először nem jártam sikerrel, mert senki nem tudott angolul. Az egyik pasas viszont szerintem megsajnált, és felhívta a feleségét, hogy segítsen. Egy megálló van, de majd a férje szól, hogy hol szálljak ki.
Na ezek után nem sokkal autópálya közepén, hogy na engem eddig hoztak.. Basszus, ez még csak nem is hasonlított a buszpályaudvar képére, amit a neten találtam. Egy közös volt benne - mindekettő a semmi közepén volt. De legalább volt ott 5 motoros, akik közül az egyik rögtön rámrepült, hogy akkor ő elvisz. Mondom persze, sok választásom nincs. Szóval a gurulós bőrönddel (jó-jó nagy dolog, nem 4en ültönk amotoron, mint ők szoktak...), laptoptáskával, sisak nélkül hozott el a hotelig - ami tényleg jó közel volt onnan. De épségben idejutottam, és ugye ami nem öl meg...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizia 2012.08.07. 12:57:08
Tegnap voltam Kenesén,isteni volt!! Az idő forró (a parton fújt a szél, így egészen kibírható volt), a víz meleg (hullámzott, így du. 4 körül már eléggé fel volt kavarodva) egész délután dagonyáztunk :)!! Ebédre isteni finom paprikáskrumpli volt, csőröltünk is egy nagyot, vittem a laptopot meg a mobilnetet, így "Pirrusznéni" felolvasta a családnak (apu és Gabesz) a blogodnak még általuk nem ismert bejegyzéseit, hát mit mondjak, a vietnami autóbuszozás elementáris erővel hatott rájuk,könnyeztek a röhögéstől :). Nagyon jól éreztem magamat, de a két lány (Te, na meg az enyém) erősen hiányzott a társaságból!! Na majd legközelebb másként szervezzük:)) Addig is puszil mindenki: Pussssz!!
Mike255 2012.08.10. 08:16:11
szsofi86 2012.08.10. 13:00:24
szsofi86 2012.08.10. 13:01:59