Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

A héten elég sok a munka, így nem történik sokminden velem, viszont szerintem érdemes a címnek megfelelően néhány szót ejteni a csodás egypártrendszerről... A szüleink ezt nekünk csak mesélik, hogy milyen is volt, persze, értjük amit mondanak, de nem érezzük. Átélni egész más.

Mivel is kezdjem. Mondjuk a TV-vel, mert ez nagyon vicces. (Persze - nekem, mint kívülállónak - azért benne nem annyira lehet jó élni...) Szóval van a lakásban bevezetve HBO (de minek?), merthogy 1-2 jó film azért csak lenne rajta, de

egyrészt remek módon alámondásosak a fimek. Igen bakker amikor a szuperhős (férfi) rohan, és üvölt, akkor egy unott női hang mondja hogy Xin chau...... . Persze jobb esetben van egy férfi hang meg egy női, de számomra teljesen hallgathatatlan, és azzal kapcsolatban is vannak kétségeim, hogy ez a vietnámiak számára hallgatható... 

másrészt kinéztem egy filmet, hogy na ezt most megnézem (nagyon ritkán van csak feliratos film is - gondoltam próbálkozom). Erre valami tök más ment. Nem baj, biztos elszúrtam. Pár nap múlva megtörtént ugyanez.. Ekkor kezdtem gyanakodni. Bizony-bizony. Cenzúra van... Nagyon kemény. Utána is olvastam, ezt írja: "Every movie with content which is considered to oppose or distort the Vietnam War, the Vietnam Communist Party or Communism is replaced by a black screen. In addition, if the Ministry of Culture and Information considers a movie has contents of a serious sexual or horrific nature not conforming with Vietnamese society, it will not be aired." Ami viszont még ezzel kapcsolatosan durva, hogy beszélgettem Trang-gal (a kirándulós srác), és kérdeztem, hogy ehhez ők mit szólnak. Erre ő csak legyintett, hogy á nem gond az. Ez a cenzúra inkább csak azért van, mert a családi értékek megőrzése a cél. És bakker beveszik a bullshitet.. nagyon furcsa. Mellesleg az általam észrevett egyik cenzúrázott film a Red Riding Hood volt, a Piroska és a farkas kicsit horrorisztikusabb változata, plusz van benne egy-két erotikusabb jelenet.. Ezzel szemben a The Rite (A rítus - jó ijesztő ördögűzős film) simán megy... Nahát ki érti ezt??

Kettő: Nem vagyok egy nagy facebookfan, de egyik nap be szerettem volna lépni. Na. Hát igen. Ez bizony nem jött össze. Aztán a munkahelyről valamiért mégis sikerült, gondolom, mert az egy nagyon is európai irodaház.

Harmadikként beszélhetünk a teljesen felesleges munkaerő és munkaerőmennyiség alkalmazásáról. A munkahelyen van 2 takarítónéni, akik, óránként egyszer kiviszik a bögréket a konyhából, és elmossák (3-4-et). Emellett locsolgatják a növényeket (túllocsolják, mert a parketta el van ázva alatta - na persze ha csak locsolnom kéne egész nap, lehet, hogy én is túllocsolnám :D ). Az éttermekben körülbelül 3szor annyi pincér van, mint amennyi szükséges. Nem beszélve a recepciókon van ajtónyitogatóemberekről, az irodaházaknál a taxihozodavezetőemberekről, és az egész nap az út szélén várakozó xe om-osokról. A boltban a kasszások konkrétan minden kis dolgot becsonagolnak külön, válogatják a dolgokat, hogy mi kerüljön egy zacskóba, ami egyébként nagyon jó, mert nem rakják a kenyérre a tojást, meg a mosóport, viszont iszonyat lassú. Mondjuk tény, hogy a 10 pénztárból 10ben dolgoznak. Szóval végül lehet, hogy időben ugyanott tartunk, mint otthon.. Csak azt nem értem, hogy ez hogy éri meg... Egyébként itt említeném meg, hogy a környezettudatosság itt még nem létezik mint fogalom, mert mindent zacskóba tesznek, mindenhol. Persze ez is kényelmesebb nekem, de azért elég sok zacskó kárba vész így.

Negyedik dolog pedig a kórus :). A házunk mellett van valami (gőzöm sincs, hogy mi), de hétfőnként reggel vagy a himnusszal kezdik a munkát, vagy valami mást énekel egy kórus. Az is lehet, hogy mozgalmi dalokat. Ami hagyján, de ezt reggel 6kor csinálják (volt már, hogy 1,5 órán át!!!). Szóval hétfőn könnyű korán kelnem... garantált hogy nem kések el a munkából, és mivel Gergőéknek is ugyanabba az irányba néz az ablakuk, ezért ő sem. Mondjuk korán kelésben én vagyok a gyenge láncszem kettőnk közül, de azért én sem késtem még :)... Mondjuk egyszer már elaludtam, mert a csodálatos helyi telefonommal még vannak gondjaim a kezelést illetően - beállítottam az ébresztőt, de külön kell aktiválni, na ezt nem tettem meg. Ma meg nem tudtam felvenni, mert épp smst írtam közben :D Biztos én is nyomi vagyok, de azt hiszem a telefon nyert ebben a versenyben....

Hoppá, kicsit úgy tűnik lemaradtam. De most igyekszem bepótolni mindent. Elsőként a hát tetején készült képpet teszek fel. Aztán igyekszem leírni sokmindent!

A mai nap kvízkérdése: Melyik fényképre vonatkozik a bejegyzés címe? Nehéz lesz kitalálnotok! :D 

Múlt héten hétközben még volt egy említésre méltó vacsora, amin az volt a legjobb, hogy nagyon sokfélét lehetett enni. Mert itt az a szokás, hogy amit rendelsz, azt középre teszik, és mindenki egyszerre eszi közösen, mert csak egy kis műzlistál szerűséget adnak (pont olyat, mint a kínai éttermekben a csípős levesnek, csak sima fehér porcelánból), és akkor szépen abba mer az ember pár falatot. Szóval volt ott a békacombtól elkezdve, a banánlevélsalátán át, a rákocskákig mindenféle, és a legvégére tartogatták a savanyú ízű levest. Szuper volt!

És pénteken kezdődött... Este találkoztam a Saigoni magyarokkal, de a 7. kerületbe szervezték a bulit. Na mondom juhhé, az iszonyat messze van, oda aztán hogy jutok ki. Főleg, hogy a taxisok egy része direkt nem érti meg amit mondok, akármit is csinálok. Ha olyat fogok ki, és elvisz az Isten háta mögé, akkor meg mi lesz?? De aztán jött a felmentősereg.. Tomi személyében, aki motorral vitt ki. Merthogy úgyis szeret motorozni, bejön értem, és elvisz. De nehogy bele kapaszkodjak, mert akkor tuti elesünk, mert nagyon csikis, szóval kapaszkodjak csak szépen hátul bármi is van. Nabakkermondom. Hát kb az első 2 percben voltak félelmeim, aztán.... Azta-azta-azta. Ez a motorozás nagyon jóóóóó! Ok-ok, csak utas voltam, de kezdem érteni a kis vietnámiakat!! Aztán haza is hozott, és éjjel nagyon kicsi volt a forgalom, akkor lehetett csak igazán élvezni az arcomba vágó szelet... Mondjuk a sisak mérete nem volt tökéletes, mert a sajátját adta oda, kicsit tartanom kellett néha, de azért nagyon jó volt! A találkozó sem volt rossz, node a motorozás, az mindent vitt.

Nagyon belelkesültem. Szombaton piacoztunk Gergővel, egy lomis piacon, ahol kézigránátok, meg régi pénzek, és hasonló finomságok voltak, de már akkor alig vártam a vasárnapot...

Ugyanis akkor elmentünk Gergővel Vung Tau-ba, hogy megtanuljak én is motorozni, ami Saigonban körülbelül öngyilkosság lett volna. Szárnyashajó vitt ki, kb 1,5 órás utazással, ott béreltünk egy-egy motort és körbemotoroztuk a szigetet. Kezdem megérteni, miért is lehet ebbe beleszeretni!!! Persze ezek kis motorok, de azért nekem már ez is nagyon tetszett!!

Azért először felülni elég meredek volt, konkrétan beindítani nem tudtam, de a bácsi mutatta, hogy "húzzad má a kuplungot, ne bénázz". Aztán persze 20-szal tudtam csak menni az első percekben, remegő térdekkel, arra gondolva, hogy bakker de hogy a bűbánatban fogok megállni, ha jön egy kereszteződés, vagy valami???? De csak sikerült :) Volt ott minden, a városi kavalkádon keresztül a 3 sávos párhuzamos közlekedéses úton való megfordulásig, sőt volt még szerpentin is (no persze ez volt a legjobb része a dolognak). A legstresszesebb a körforgalom volt... Mert az ám nem olyan mint otthon... Elsőbbség??? Haha. Egy szabály van. Az autóst nem érdekled. Autó elé ne menj, a motorokkal meg kikerülitek egymást. Vicces volt, mert az egyik körforgalomban sikerült elhagynunk egymást Gergővel. Ő ment elöl, én meg egy busz miatt tököltem, és amire elment a busz, én már nem láttam Gergőt. Persze, hogy nem azon a kijáraton mentem mint ő. Ezért inkább megálltam, kicsit megijedtem, mert nem volt nála telefon... De azért megtaláltuk egymást, én a megállokaholvagyokésvárok takitkát alkalmaztam, szerencsére ő nem :D

Egy pár km után már a tájat is tudtam nézni, azt is érdemes volt. Fel is teszek pár képet. A legjobb a motorban a szabadság. Szép gyorsan haladsz (azért egy  60-nal lehet menni simán ezekkel is - mármint még első nap is), és ott állsz meg, ahol akarsz. Így találtunk elrejtett kolostort, szerpentin végén kilátót... Mondjuk legközelebb bekenem naptejjel a kézfejemet, és a térdemet sokkal jobban, mint a többi testrészemet.. Nem vészesen, de azért picit megégett ez a kettő.

Ezt találtuk, mikor megálltunk megnézni a rákászokat, és láttunk egy lépcsőt felfelé. Megnézzük mi van a tetején? Meg hát! Ott egy nagy templom volt. Aztán egy szerzetes mondta, hogy menjünk csak feljebb. Ott meg a sziklák közt elrejtve ilyen és ehhez hasonló építmények, szobrok voltak.

Kolostorocska, szigetecskén. A betonbunkert ugye senki nem látja? :D

És bizony a szárított rákot az aszfalton csinálják... itt még csak a járdán. Később láttam az úttesten is. Szép látvány, és meglepő módon annyira nem taszító. Én ezek után is simán megszem a szárított rákot!

Hát igen, ahogy gondoltam, sokkal kevesebb dolog történt velem az utóbbi 3 napban, amióta rendesen dolgozunk. Az irodáról talán már írtam, de most felteszek egy képet, meg a közös konyháról. Szóval azért mégiscsak egy 12nm-es helyen töltöm az egész napomat, így nem igazán csinálok most sokmindent. A munka kicsit más lesz, mint otthon, kíváncsi vagyok, hogy hogy tudok belerázódni.

Hétfőn este ettünk egy autentikus vietnámi helyen hotpotot. Elég kemény hely volt (kis kék műanyagszékek, alumínium asztalok, félig az utcán vagy, elég nagy a kosz... de sokan vannak, helyi jól öltözöttek is, szóval nem lehet annyira vészes...), persze kicsit féltem, hogy gond lesz másnap, de nem volt szerencsére :). Vicces volt, kihoztak egy fazék levest, telis teli halakkal. Kb. 10-15 cm-es halacskák totál egyben - az a jó ezekben a helyekben, hogy ezek után mi főzzük a levest, tehát tuti nem lesz nyers a hal. Volt egy vicces bácsi, mindenért nevetett rajtunk, hogy hogy csináljuk, de csak úgy jóindulatúan, és jött segíteni, hogy ezt így kell, azt meg úgy, persze csak mutatni tudta, mert nem beszélt angolul. Szóval tanultunk pár dolgot. 

Az ebédelős helyek, amiket eddig kipróbáltunk, mind nagyon jók voltak, és elég olcsó is az ebéd. Meg jó kijönni a jégveremből, mert egyrészt sötét is az iroda, másrészt bazi hideg tud lenni néha a légkonditól. Nem is értem minek ennyire lehűteni. Szóval ki lehet menni napfényt és meleget gyűjteni.

Ezen kívül ma megpróbáltam elmenni jógázni, kinéztem egy helyet elég közel.. De sajnos mint kiderült, a házaspár, akik ott laktak, és a jógát tartották, elköltöztek 1 héttel ezelőtt, szóval nincs jóga... Viszont megérte odamenni, mert egy helyes kiscsajjal megismerkedtem. Zoe. Felajánlotta, hogy ő akkor majd elvisz robogón egy másik jógahelyre, de egyébként is találkozzunk, mert gondolja, hogy nekem még nincsenek itt barátaim, megmutatja a várost, vagy valami. Szóval cseréltünk telefonszámot, és így tudunk majd találkozni. Aranyosnak tűnik.

Azt hiszem, a mai napnak a legjobb cím a koccanások.

Az első (2.546.328) koccanás: Reggel úgy döntöttem, hogy elmegyek a Benh thanh piacra, az elég izgalmas programnak ígérkezett. Hát valóban elég brutál hely. Minden második eladó megkérdezi, hogy "madam, .... for you", a ... helyére tényleg behelyettesíthető bármi, azaz BÁRMI, a T-shirttől, az olyan dolgokig, amit fel sem ismertem hogy micsoda. A keményebb arcok közben még hozzám is értek, sőt egy kiscsaj elkapta a csuklómat, és nem eresztette el, amíg el nem mondta, hogy mit akar kínálni. Az alkudozásról annyit, hogy egy helyen hagytam magam rábeszélni valamire (arra a teára, ami virágként szétnyílik a vízben - otthon is kapni, csak iszonyú drága) - szóval a kiscsaj, mondja, hogy

• 180.
• Modnom á az drága.
• Akkor legyen 160.
• Mondom igaziból nekem ez nem is kell.
• Mondja, ok, 150.
• Mondom nekem erre tényleg nincs szükségem...
• Na akkor 130.
• De ha nem kell?
• Na akkor mennyiért viszem el?
• Tényleg nem kell.
• Jó akkor 100.

Na ennyiért tényleg nem tudtam otthagyni bakker... Ezt jól csinálta.. Hozzáteszem, én is jól jártam, azt hiszem (bár ezt sosem lehet tudni), de otthon ennyi pénzért 2-3 dbot kapok, itt megy 13-at kaptam...

A piac:

A második koccanás: Vettem még egy kókuszt is, mert szomjas voltam, és isteni finom hideg volt a kókusztej. Ezzel leültem a piac előtti emlékmű tövébe a fűre (ritka, hogy olyan szép a fű, hogy le lehessen ülni), persze 2 árus piszkált kicsit, de leráztem őket. Aztán jött egy srác (Trang mint később kiderült), hogy fotózzam már le a piaccal. Lefotóztam, majd kaptam az alkalmon, hogy lefotóztassam magam vele :). Elkezdtünk beszélni kicsit, Hanoiból jött, az oraclenél dolgozik (hehehehe - a kicsi világ igaz ma is...). Meghát mivel mindketten egyedül mentünk volna a városban körbe, ezért mentünk együtt egy kicsit. Az akcentusa nagyon gáz volt egyébként, néha elég nehezen értettük meg egymást. De azért érdekes volt. Aztán leléptem, elég volt belőle 1-2 óra.

A következő koccanásom a monszunnal volt. (na ok, ez egy kicsit erőltetett, de nézze el nekem mindenki...)
Ekkor kezdett el szakadni az eső. Hát monszun tényleg van. Jön az szépen délután 4-5kor. Szóval gyorsan vettem egy esőkabátot, mert persze ilyenkor kiderül, hogy minden árus esőkabátárus is mellesleg, és beálltam egy erkély alá 8-10 motorossal együtt.  Ők úgy utaznak ilyenkor a motoron, hogy a hátul ülő totál bebújik az elöl ülő "motoresőkabátja" alá, és ki sem látszik... (a képekről: az elsőn már éreztem, hogy itt baj lesz... a többin azt hiszem elég jól látszik, hogy eléggé szakadt... és igen, azok csikék és kakasok, és igen, az egy bolt ajtaja :D)

Aztán Heni és Gergő megérkeztek kb akkor mikor én, elmentünk vacsizni, és utána volt az utolsó mai koccanás. Na ez volt egy igazi. Ezelőtt még nem láttam robogósokat összeütközni, na ma este igen... Csodálkoztam is, hogy ilyen körülmények közt, hogy maradnak épek, de ezek szerint nem egy felsőbb hatalom védi őket sem... Lógok még képpel a forgalomról, ha már itt tartunk.

Ma Heni és Gergő elutaztak a tengerpartra, így egyedül maradtam itthon, bár reggel még kevésbé volt "itthon", mostmár sokkal inkább. Elintéztem a nem működő dolgokat a lakásban, bevásároltam az alapvető háztartási dolgokat, meg most este végre kipakoltam, kicsit átrendeztem a lakást. Szóval megpróbáltam otthonná tenni. Egész jól sikerült :)

A délelőtti bevásárláson folytattam a fura gyümölcsök megvásárlását, ami csodás, az a mangosteen. A képen vannak, amiket vettem, a kis lila virágalakú levelekkel lesz a mangosteen. Viszont a barnás kb olyan, mintha citrommal dörzsölném be a nyelvem, meg a fogam... Szörnyű rossz volt, de lehet, hogy azért mert rossz részét ettem meg :D... Egyébként nem, csak max az lehet, hogy nem érett volt, dehát annyira nem vagyok képben még, hogy azt megállapítsam, hogy érett-e...

Aztán délután elmentem egy parkba, majd az újraegyesítési palotába, ahol pont elértem az utolsó angol nyelvű idegenvezetést. Egy nagyon kedves kiscsaj tartotta, és rajtam kívül két brit pasas volt ott, akikkel kicsit összehaverkodtunk, és mi derült ki? A GSKnál dolgoznak logisztikán, Európában ők a fejei az elosztásnak. Vicces, mert kérdezték, hogy pontosan milyen gyógyszeripari elemzéseket csinálunk, és eléggé tetszett nekik a DRI. És jót nevettünk, hogy összekerül 3 európai Vietnámban, és kiderül, hogy a munkájuk egész közel áll egymáshoz. Szóval kicsi a világ tényleg.

Ma az "első" élmények is gyarapodtak:

• Ma megvolt az első úttesten való egyedül átkelésem (csajok, arra még várni kell, hogy erről fotó készüljön, bár tudom, hogy ki van adva feladatnak, de ez nem lesz könnyű...)
• Megvolt az első (5) beszólás, mivel egyedül mászkáltam az utcán
• Az első (2) áramszünet
• Ma láttam először patkányt
• Meghát egykét gyümölcsből is most ettem először

Úgy tűnik nekem egyelőre, hogy a jetlag elmarad... Elég jó volt, hogy a repülőn csak 4 órát aludtam, azt is elég rosszul, és ezért tegnap hajnal 1kor elaludtam már.. fél8kor kelni mondjuk nem esett túl jól, de azért korántsem volt annyira vészes, mint ahogy azt páran beharangozták.. Persze holnap megint meglátjuk. Most is éjfél elmúlt, és még nem vagyok túl álmos.

Ma reggelire levest ettem.. Bakker azért elég kemény volt. Főleg, hogy sietni kellett, mert jött az első interjúalany.. (Érdekesek, mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai is.) De tény, hogy délután 4ig nem is lettem éhes. Mellesleg délután 4kor is levest ebébeltünk/vacsoráztunk. Ma csak a két interjú volt, és még átvettük az irodát belépőkártyástulbútortostulkulcsostul, ami elég helyes, picike (a 12 nm nem vicc, volt, hanem vér komoly), de szerintem teljesen renben van. Eléggé európai. Ablaka mondjuk nincs, de a folyosóra üvegfal van, így tágas. És aranyosak a recepcióslányok. 

ÉÉs este pedig pont a tetőn voltunk amikor jött a monszun. Durva volt látni, hogy a városnak egyre kisebb része látszik a zuhogó esőtől, először be is álltunk a tető alá, de aztán Heni volt a kemény, és kimerészkedtünk. Esőben vízben nem gáz. Csak a szemüvegemen alig láttam át. És a légkondis eseteken kívül először fáztam. No ez is hamar megtörtént, tekintve, hogy a leghidegebb mért hőmérséklet HCMCben 14 fok volt. :)

Más egyéb ma nem nagyon volt. Volt még bevásárlás, vettem fura dolgokat, pl valami zöld sütit, na az nem volt finom. Valami zöld csomagos cuccot is vettem, amiről nem tudtam csomagolás, és felirat alapján, hogy mi, de elég jó felvágott volt benne... mondjuk csak a szerencse hozta, tényleg random választottam. A fura gyümölcsöket hasonlóan, azt még nem kóstoltam, holnap majd reggelire eszem belőle.. De a hétvégi programom egy része az lesz, hogy elmegyek bevásárolni, és rászánom az időt, hogy körbenézzek a boltban. Jobb mint egy múzeum :D és sokkal interaktívabb, a bőrödre megy a játszma, hogy kipróbáld az ételeket. Persze vannak európai jellegű dolgok is, de az első komolyabb gyomorrontásig elég bátornak érzem magam a játékhoz :)

Ma egyébként elmentünk egy csirkelábárus (mármint tudjátok, a lábfejeket árulta...) mellett Gergővel az interjúk után, és megkérdezte hogy "na kérsz?" Hát megnéztem, nem mondom, hogy nagoyn szívesen megenném, de egyszer meg fogom kóstolni. Dehát az intéseknek eleget téve a 40fokos utcán árult csirkelábakat nem szabad megenni. Az utcán egyébként is semmit... Szóval mondtam hogy neeem. Erre az eladó úgy kiröhögött, hogy ilyet még nem hallottam. Az út túloldaláról is hallottuk... Pedig nem is fintorogtam, mert egyszer tényleg meg fogom kóstolni... De még nem holnap... 

Hát itt vagyok. És jó itt lenni az első benyomásaim alapján. A repülőút hosszú volt, de nem annyira, mint elsőre gondoltam. Aludtam is pár órát, eszegettem, mikor adtak, olvasgattam, gondolkodtam. Isztambulban az átszállásra tényleg nem volt sok idő, a sor meglátva kicsit aggódtam is, hogy elérem-e a csatlakozást. De szerencsére ezzel sem volt gond. 2 sráccal sikerült a gate-nél összeismerkednem, mert nem sok ember volt, aki angolul tudott beszélgetni, és amint mentünk be 3an, az egyik mondja, hogy átírták a jegyét 3A-ra - upgradelték business classra. Szóval szerencse is kell az élethez :) De legalább a jófejsrác kapta meg, és nem valami unszimpatikus fazon.

Azért persze az economy sem volt rossz. Isztambul éjjel szép fentről nagyon. Azt is érdekes volt látni Bangkoknál, hogy a thai házak teteje színes! Nem ám csak szürke barna, meg terrakotta.. Türkizkék, világoszöld, élénkpiros, sárga :) (no persze léőben sokkal jobban látszott, de talán visszaad valamit a fénykép is) És fordítva közlekednek ott is. Lassan kezdem azt gondolni, hogy a jobbkézszabály a deviáns :)

HCMC pedig fentről nagyváros, körülötte kicsit mások a földek, de a város város. Aztán kicsit közelebbről néhány pagoda mutatja, hogy ez nem Európa. Még közelebbről meg látni a keskeny-magas házakat, így már máshogy néz ki. A reptéren még a nagyonkomolyvagyokésegyébkéntismitgondolmagárólazakibeakarjönniebbeazországba határőr is kedves volt, kimondta egész szépen a nevemet, mondtam is neki, jó lenne ha nekem lenne ilyen kiejtésem az ő nyelvükön, szóval a kedvesség hat itt (is?). Előttem egy mianmari pasas állt a sorban, megkérdeztem, hogy a határ után lesz a csomagfelvétel? Mire modta, hogy igen-igen, és előreengedett. Pár szót beszéltünk ő is pozitív élmény volt.

Heni és Gergő pedig kint vártak, nagyon aranyosak voltak, Jól jött amúgy, mert kb 4millióan álltak kinn, így egyszerűbb volt hazajutnom (az angol kiejtésük rettenetes, már annak a kevés embernek, akinek egyáltalán van...). A lakás megnézése, egy pálinka, meg egy fürdés után (na ezt nem mertem kihagyni egy 16 órás repülőút után) elmentünk vacsizni, jó kis vietnámit ettünk, tésztába csavart mindenfélét, finom szószokkal, nekem nagyon bejött. Jó lesz itt enni :)

A lakás nagyon szép, teljesen új, a bútorok viszont elég viccesek benne. Giccstömegként tudnám leírni, de egyelőre lehet, hogy ez most egy pótlakás csak, mert ami az eredetileg az enyém lett volna, az még nincs kész :D Éljen a közös vonás a magyarok és a vietnamiak közt! Persze majd meglátjuk. Szerintem ezt is meg lehet szokni.. Majd hozza a sors, remélem az otthonommá fog válni amennyire csak lehet. Viszont ami iszonyú jó, hogy a tetőről csodás a kilátás a városra, és ott van egy medence!!! Alig várom, hogy kipróbáljam. 

Sziasztok!

Mivel már megosztottam Veletek a blogom címét, de eddig még nem volt semmilyen bejegyzés, ezért most írok egyet. Mindenkinek köszönöm, aki ott volt a búcsúbulimon (legyen az bármelyik), örülök, hogy még láthattalak Titeket, hiányozni fogtok! És az ajándékaitokat is köszönöm, igyekszem elvinni magammal őket, kíváncsi leszek, hogy beférnek-e a 30 kg-ba. Drukkoljatok, hogy beférjen fél évi holmim 1 bőröndbe. :)

És írjatok! Szeretném tudni, hogy mi van Veletek, egy 10centiscsótányölés és egy kígyópálinkaivás között jó lenne ha olvasgathatnék mindenféle csirkeszárnyakról és a habaneros nyerteséről, Gárdonyokról, Martfűkről, Verőcékről, meg azokról a dolgokról, amikről még nem is gondoljuk, hogy meg fognak történni..

Puszi mindenkinek!