Zsófi Ázsiában és Matyi Zozó és Zsófi nem Ázsiában

Hát most megtudtam. Karaokeznak kínaiul :D

Na jó, kezdjük az elején. Szóval a héten egész végig egyedül voltam, mert Gergő Magyarországon, Duong meg Hanoiban volt. Ennek az volt a következménye, hogy egész héten ettem :) No persze ez túlzás, de egyik este találkoztam Tomival (saigoni magyar srác), ettünk szingapúri étteremben bazi jó kacsás és rákosbatyus levest, majd ezt megfejeltük olyan "koktéllal", amit műanyag befőttesüvegben szolgáltak fel. Mindezt egy olyan helyen - ami persze itt teljesen normális - ahol az utcán ültünk a jó alacsony székeken, de nem is egymással szembe rakják a székeket, hanem kifelé, nézzük csak a tömeget, és ne egymást. Jó is volt. Néztük a "minden-árusokat" (a mindenen értsetek MINDEN-t, a szárított tintahaltól a cigiken (node milyen??) keresztül a saját testükig). Ja persze.. ez a turistanegyed.... Mellesleg a turisták úgy gondolták, hogy az mennyire vicces, hogy egész este bukósisakban buliznak, szóval így tették. Kezdem érteni, hogy miért néznek hülyének a helyiek néha...

Pénteken magyaros buli volt, ahol az egyik lány KFC csirkét csinált, és bakker az tényleg pont olyan volt, mint az igazi..

Aztán a már régóta megbeszélt ebédet összehoztuk az irodatársaimmal, 5 lánnyal. Tök aranyosak voltak, vittek egy új helyre új kaját kóstolni. És ha már a kajáknál tartottunk, kérdezték, hogy főzök-e. Mondtam, hogy hát mostanság kezdtem el, mert elég kellemetlen, hogy nem ismerem az alapanyagokat, és így nem tudok főzni.. Meg, hogy épp most vettem egy szakácskönyvet. Erre az egyikük felajánlotta, hogy akkor ő majd a hétvégén megtanít nekem egy ételt. Na mondom tök jó, nagyon aranyos.

Ebből lett az, hogy a szombatot 5-en az egyik lánynál töltöttük. Az anyukája tanított főzni, iszonyú cuki volt, kicsit tudott angolul és nagyon akart magyarázni, egész jól meg is értettem. Én mondtam, hogy csináljunk Pho-t, de azt nem akarták, így egy gulyásleves szerűséget csináltunk, no persze kissé máshogy. Meg előételnek rákot, és salátát.

A rák eléggé vicces volt, mert szőröstül-bőröstül kellett megenni. Na a szőr meg a bőr még hagyján, de a páncél... Meg a kis ollócskája.. Na azért ez egy fura ország. Itt mindent megesznek. Persze nyilván megszokható. De azért az első rákot elropogtatni, az nem volt olyan jó. Nem igazán puha. Persze az 5. már ízlett :)

A saliból is kihagytam volna a szokásos főtt szalonnaféleséget, de nem is a szalonna miatt, hanem mert soha nem szedik le a bőrkét róla (amiben néha ott van a perzselt szőr..). Node már ezt is kezdem megszokni, már nem szedem ki, jöhet, aminek jönnie kell... Mellesleg egy olyan zöldmangó szeletelési technikát tanultam, hogy magamtól sosem gondoltam volna, hogy ez mennyire egyszerű és ügyes megoldás!!

No és a leves. Tök finom volt, bár itt is a hús bőrrel, innal mindennel jött. De elképesztően puhára megfőzte a néni, és szuper lett. Még az in is puha volt teljesen.. A vendégszeretethez az is hozzátartozott, hogy küldtek a maradékból (iszonyat mennyiséget főztünk). Ma elővettem a hűtőből. És hát ilyen kocsonyát ritkán látok otthon. Úgy összeállt mint a kő. No gondoltam is, hogy mi meg karácsonykor ott szoktunk izgulni, hogy akkor megdermed-e vajon vagy nem :D.. Egyébként megkóstoltam hidegen kocsonyaként is, és egészen jó volt. De persze ebédre melegre vágytam, szóval csak kipróbáltam. 

Meg is ígértem, hogy legközelebb megcsinálom nekik a magyar gulyást, hogy lássa mindenki a különbséget. Egyébként nem mondanám, hogy egyik is jobb a másiknál, csak egyszerűen érdekes, hogy mennyire más.

Egyébként a házuk igazán szép volt. Nekem azért fura, hogy 3 generáció együtt él, pl a kisgyerekek a nagyszülőkkel alszanak egy szobában, ez a szokás, hogy eleinte a nagyszülő vigyáz az unokára, majd az unoka a nagyszülőre. Egyébként nem mondték, de volt ott egy lány, akit be sem mutattak, és meg sem szólalt, szerintem az a csaj valami szolgaféle lehetett, mert ott is lakik a legfelső szinten, és mindent ő csinál, és együtt is evett velünk. Csak a házigazda tesója szerintem direkt le is hagyta a fényképről (a nagyi mögött van.)... Meg is sajnáltam, olyan kis szerencsétlen volt..

A délutáni program pedig a karaoke volt. Hát. Azért az idegeimet próbára tette. Közepesen jól énekeltek, de vietnámi és kínai dalokat legfőképp.. Amit kevéssé visel jól az én európai fülem. De állítólag minden buliban és otthon is nagyon szeretnek karaokezni a vietnámiak.. Addig erőltettek, míg én is énekeltem, de bevallom, azért volt könnyebb rávenni, mert legalább nem vietnámi zene ment addig, hanem normális, még akkor is, ha ennek az volt az ára, hogy én énekeljek... :D

Aztán leültünk egy "kocog és kidob"-szerű játékot játszani. Na az jó volt (kivéve, hogy az egyik fura csaj, egész végig továbbra is karaokezott. Vietnámiul, és neki volt rossz hangja...). Kicsit mások a szabályok, mint nálunk, és egymás fülét kell pöckölni, ha kiütjük egymást, de jókat nevettünk.

Úgy volt, hogy utána falat mászni megyek, de sajnos ebbe beleszólt az esős évszak. Sajnos muszáj volt esőben elindulnunk, és iszonyat messze lakott Ngoc, szóval visszafelé fél óráig áztunk a motoron. Király. Még várom, hogy megfáztam-e. De csurom vizesen nem akartam falat mászni. Egyébként is úgy gondolom, biztos csúszós volt a fal ilyen nyirokban...

Mellesleg kezdek hasonulni a vietnámiakhoz. Sikeresen másodszorra vettem egyébként fel a bőrsarumat, és többször nem hiszem hogy felveszem. Sokkal jobbak a gumicipők, tényleg nem véletlenül hordják azt. De egyébként a maszk 3. előnyét is sikerült felfedeznem: felfogja az arcomról csorgó esőt...

Node azért másodszorra is sikerült eláznom utána, este, mikor mentem a 7. kerületbe a magyarokhoz. Motoron is, erkélyen is... Node c'est la vie, mégiscsak esős évszak van. De legalább meleg van. Ha egyszer eláll, akkor 2 perc megszáradni. Ha eláll :D

Tényleg a szeptember eddig a legdurvább ilyen szempontból...