És a cím nem egy oximoron.. Pedig eddig azt hittem.

A hétvégén Dalatban voltam. Szerda körül elhatárzotam magam, hogy "na mikor ha nem most, most van 3 napom augusztus 20.-a miatt, ígyhát hajrá!" Foglaltam gyorsan egy szállást, ami nem volt egyszerű, 2 okból. Az első, hogy éjszaka (2-3-4) ér oda a busz, ami munkaidő után indul, így olyan holtel kellett, aki beenged éjjel (mint kiderült ez később is jól jött). Ehhez tudnom kellett a hotelek telefonszámát, ami magánan nem volt egyszerű feladat, mert az agoda szállásoldal nem teszi ki a számokat, másrészt utána még az is kellett hozzá, hogy tudjanak angolul... A második ok, hogy a tengerben elvágtak egy internetkáblet a vietnámiak, és ezért az internetszolgáltatás nem kicsit akadozik. Azért vicces...

Még mielőtt mentem gyorsan nézegettem képeket, hogy mit érdemes csinálni. Sikerült is találnom, de leginkább csak iszonyú gagyi photoshopolt képeket. Na mondom nem baj, ha a fele igaz, már jól leszek. Szerencsére a fele sem volt igaz, és sokkal szebb és izgalmasabb volt Dalat, mint a képeken! Eddig talán ez volt a legjobb hétvégém itt!

A buszút 8 óra volt, 350 km-re. Na gondolhatjátok milyen volt az utak minősége. Mondjuk ennek ellenére aludtam, visszafelé meg is lepődtem, hogy ez bakker idefelé is ilyen volt? És, hogy ez a főút északra??? Nagyon gáz. Nem is értem. Egyetlen autópályát kéne megépíteniük az ország alakja miatt, de ehelyett 1,5 sávos a fő út délről északra néhol. Néhol meg földút. Zavarbaejtő országút... zavarbaejtő, hogy ez egy országút :D Ahogy azt mondani szoktuk. ;)

Éjjel megérkezve rájöttem, hogy na itt tényleg hűvös van. Még egy vékony pulcsira is szükségem volt.. És minden zárva volt. Minden hotel lehúzza a rolót éjjelre, és telefonálni kell, hogy beengedjenek. Elég fura, rossz, hogy fel kell ébreszteni őket. Na a hotelben benyomtak egy ablak nélküli szobába. Basszus. Persze hajnal 2kor már a fenének nincs kedve ezen balhézni, másnap reggel intéztem magamnak egy ablakos szobát. Bazi lehangoló egy ablak nélküli. És ráadásul alig voltak a hotelben.. Mondjuk elég lepukkant is volt, szóval érthető. Alul egy turi működött nappal. No mindegy, biztos azzal akartak büntetni, hogy éjjel felébresztem őket, hogy sz.r szobát adtak. A lepukkantság egyébként nem igazán zavart, mert elig voltam a szobában, mert egész nap kirándultam, majd este buli volt.

Reggel béreltem egy motort, persze manuálisat hoztak, mondom jó, akkor tanítson meg. Szóval megtanított, persze nem para a váltót használni. Bár én az ő helyében nem mertem volna odaadni a motoromat magamnak, de ő ideadta. Mondjuk pl azt nem mondta el, hogy a kormányt hogyan kell leblokkolni, szóval fél napig azt sem zártam le, ami így utólag elég gáz, jó, hogy mákom volt és nem tolták el.. De így utólag nem volt jogos a félelmem, hogy nem tudok használni manuális váltós motort.

Szóval első nap szépen elkezdtem egyedül mászkálni a városban. Első utam a crazy house-ba vezetett, ne persze nem a vezetési stílusom miatt, és nem is azért mert bekattantam, hanem ez egy furcsa barlangszerű ház, kicsit visszaköszön egy Gaudi és egy Hundertwasser koppintás keletiesen. A nagy menőség a házban (az utikönyv szerint), hogy van egy akt női alak a falban, és még női melleket is felfedezni véltem itt-ott. Ez itt nagy szó, az emberek eléggé kerülik a szex témát publikus helyeken.

(nem-nem, nem kellett levágni térdből a lábamat, csak úgy tűnik a képen.. Ennél azért jobban meg a motorozás :P)

A crazy house után elmentem a Bao Dai palotába, ami a királyi nyári palota volt.. Hát ez a hely volt tipikusan az, amiről azt írták nagy büszkén, hogy olyan állapotban van, mint amikor még használták, na ez jelenti azt, hogy azóta kb még ki sem festettek. Szóval lepukkant, szockós épület, persze azért egy megnézést megért. Meghát mégiscsak leülhettem a király íróasztalához :)

No ezután jött egy kis eltévedéses történet, a térképemre ugyanis be volt rajzolva egy út, amin el akartam jutni egy libegőhöz. De ez az út nem létezett... Én meg hiába kerestem ennek fényében. A helyiek közül egy értelmes volt, mondta, hogy szerinte menjek a városon keresztül. Persze úgy meg is lett 15 perc alatt... A libegő egyébként nagyon szép volt, jó magas, meg szerencsére svájci gyártmány :D.. És itt találkoztam a későbbi utitársaimmal. Egyedül sorakoztam, a vietnamiak mind nyomultak elém, mert itt senki nem szereti kivárni a sorát, én meg persze hagytam, mert inkább nyugiban megyek egyedül egy kabinban, mint hogy nyomuljak velük. De akkor jött Lien és Paul. Mondták, hogy mehetek velük, ha gondolom, mert 4 személyes a kabin. Mondtam, hogy á nem akarom őket zavarni, akkor még azt hittem, hogy ők egy pár, de mondták, hogy menjek csak, jó lesz. Szóval mentem. Kiderült, hogy úgy találtak egymásra, mint ők rám, csak kicsit régebben, szóval megbeszéltük, hogy akkor este találkozunk egy vacsira, meg (nem egy) borra, mert itt van helyi bor. Na tök jó lesz, gondoltam. A hegy tetején egyébként gyönyörű volt a kilátás! Ez volt az egyik, amit kár volt photoshop-olni...

Itt én még ebédeltem, aztán továbbmentem ahhoz a vízeséshez, amit Lien és Paul ajánlottak. (Ők meg mentek a crazy house-ba, amit én ajánlottam nekik..) Ez volt a Dantala vízesés - ez a vízesés azért jó, mert itt van egy bobpálya lefelé a völgybe, a vízeséshez. Szóval itt boboztam. Ez nagyon király volt, attól függetlenül, hogy fenn kellett várnom 10 percet, hogy néhány nyomibb vietnami lecammogjon. Magassarkúban meg miniszoknyában, illetve nagymenőcsávóruhában... Nagyon szépek voltak (valószínűleg szebbek, mint én a túrázós ruhámban), de cserébe tuti nem élvezték annyira a bobozást, mint én. No mindegy vártam, és hasítottam, lenn meg a pasas mondja: "good driver" és elismerően kacsint :D. Viszont utána feljönni nem volt egy könnyű menet, kb negyed óra séta. És felfelé persze ugyanannyiba kerül a jegy mint le, szóval én inkább a lefelére tartogattam a lehetőségeimet. Már alig vártak vissza a tetején, hogy na sikerült úgy lejutni, hogy ne kelljen megállni? (Az első esetben 4x álltam meg, a másodikban 2x, a harmadikban meg egyszer, 20 méterrel a vége előtt... 3 perc, 5 perc és 10 perc várakozások után). Node tényleg szuper volt, itt simán el lehet több időt is tölteni. Mellesleg lenn a vízesés is szép volt :D.. És a bobpálya az erdőben megy lefelé, igazán jó élmény az is, ahogy az ember a fák közt elsuhan le a völgybe.

Ez itt a völgy lenn, a bob végállomásával:

Még elmentem a virágoskertbe, mert a dalati virágok híresek, de a kert elég gagyi volt... Vagy csak azután tűnt annak, hogy ennyi jó élményem volt?

Este meg vacsiztam Liennel, aki azért van Vietnámban, mert Amerikába fogadták örökbe, de innen származik, és egy kis ideig szeretne itt élni; Paullal, aki ausztrál és csak úgy utazgat 2 hónapot, és Christoferrel és Christine-nel, akik egy német kis falu orvosa és tanára. Tök jó volt velük, utána még elmentünk billiárdozni, és a datali borokat tovább kóstolgatni. (Hát nem mondaném őket jónak. Fröccsbe elmenne. De nincs fröccs...) Jó kis este volt, és megbeszéltük, hogy akkor vasárnap együtt elmegyünk az elefánt vízeséshez, mert az jó lesz :) Az este folyamán a németek hazamentek, viszont találkoztunk angolokkal, szóval egy kicsit handicapesnek éreztem magamat egyetlen nem anyanyelvi angolosként.. Bár volt olyan angol csaj, akinél egy idő után jobban beszéltem, ha értitek :D Persze ezen az éjjelen is telefonálnom kellett, hogy beengedjenek a hotelbe...

A vasárnap volt az igazán jó. Elindultunk reggel 3-an a vízeséshez, ahova szerpentinek és  egyéb szép utak vezettek a kávéföldek között.. És a friss szél az ember arcába vág a motoron, hát az csodás. Itt jutott először eszembe, hogy ha nekem valaki egy éve azt mondja, hogy "egy év múlva Te a vietnami kávéültetvények között fogsz motorozni" akkor körberöhögöm... És mégis ott voltam, és mégis átéltem. Persze eltévedtünk, de ami egyedül nem jó, az együtt még jó is lehet. Azért volt jó velük utazni, mert ugyanazok voltak az igényeink. Úgy értem, hogy mikor akarunk megállni, reggel felkelni, este együtt inni, egyforma sebességgel akartunk menni a motorral stb. Ha meg valamit valaki nem akart, akkor várt a többiekre egy kicsit. Szóval végül megtaláltuk a vízesést, azért valljuk be nincsenek kitáblázva a dolgok itt egyáltalán.

Fentről így nézett ki a vízesés...

Itt le lehetett menni a vízesés lábához, kellett sziklákon mászni, és be lehetett menni majdnem teljesen a vízesés alá. Szerencsére voltak lenn easy-riderek (mindjárt leírom kik ők), és akiket vezettek, azokat bevitték a legjobb helyekre. Persze követtük őket. Egy barlangszerűségen keresztül egy olyan helyre lyukadtunk ki, ahol volt egy kb 1 méteres rés, ahova ha odaállt az ember, akkor egy szélcsatornába jutott, ahol a vízpárától csurom vizes lett. Persze mindenki kipróbálta, jó is volt! Főleg 40 fokban! Persze csupa sár lett mindenki, mert a sziklák nedvesek voltak, és a kezünket is használni kellett, sőt néha a fenekünket is :) Szóval jó csatakosan folytattuk az utat ezután.

Itt vannak egyébként a srácok:

Ezután ebédeltünk egy helyen 15 fogásból álló ebédet, amiben volt csülök, ami annyira jól esett!! :D Jó kis ropogós, majdnem olyan ízű, mint otthon :) De a többi étel is jó volt. Mondjuk este Paul panaszkodott, hogy a gyomrával voltak gondok, de azért tolta a sört, szóval nem hiszem, hogy nagy baja volt... Egy helyi csajszi mondta, hogy mindenképp menjünk fel a pagodába, és menjünk el a selyemgyárba, mert az jó. Szóval mentünk. Ez a csajszi, aki max 30 volt, mondta, hogy neki amerikai barátja van ám. 66 éves. Na mondom megvan a tipikus példa... Hm...

A selyemüzem izgi volt, ott voltak a hernyók (az élőek), amit múltkor megkóstoltam. Utána meg azt a taktikát követtük, hogy megálltunk, ahol easy ridereket láttunk parkolni. Naja: az easy riderek olyan motorosok, akiknek egy csopperutánzatuk van (160cc, ami nagy kemésnység az összes többi 125cc-s motorokhoz képest ;) ). Nekik az a munkájuk, hogy fognak turistákat, és a hegyekben körbeviszik őket és idegenvezetőként is funkcionálnak. Több napot is vállalnak, és akkor ott szállnak meg, ahol a turisták. Ők tudják a jó helyeket. Ezért ahol csopperutánzat van, ott van valami. Így találtunk meg egy helyi cibetmacska-kaki-kávé-gyártó-helyet. Bocsánat ezért a fura szóért, de nem tudtam kifejezni jobban. Indonéziában ez a Kopi Luwak, de itt nem tudom. Először nem értettem miért akarnak 6000 HUF-nek megfelelő összegért adni 20 deka kávét.. Aztán megláttuk hátul a cibetmacskákat, meg épp kifele jöttek easyrideres turisták, és elmondták, hogy az ott bizony kaki :) Először meg azt hittük, hogy a kis dobozban az valami kávészemes édesség :D

Este vacsi, sör, nomeg éjszakai piac! Minden nap búcsú. Így tudnám leírni. És a vietnamiak úgy érzik, hogy a 15 fok az annyira hideg, hogy pufikabátokat hordanak, fülvédővel/kucsmával és muffal. Hihetetlen. Én kicsit fáztam, de azért ne viccejünk már! Az éjszakai piac jó kis kavalkád. Persze megint telefonálnom kellett a hotelnek.. :) 

Utolsó nap Paul továbbállt Mui Ne-be, Lien pedig tovább maradt mint én, ezért én korábban keltem, hogy a maradék 3 látványosságot még megnézzem. A nosztalgiavasutat, egy szép pagodát, meg a szerelem völgyét. A pagoda annyira nem érte meg, mert az utat felújították éppen odáig, így a közlekedés nem volt jó, és iszonyú por volt. A szám totál kiszáradt, és véresre repedezett. Van értelme az arcvédőnek, mostmár látom... A vasút csak útba esett, nagy durr. Viszont a szerelem völgye tényleg jó volt. Az elején rámzúduló giccstömegen átverekedve magamat egy gyönyörű kis völgybe kerültem, itt lehetett volna többet is sétálgatni, de sok időm nem volt, le kellett adni a motort. Azért rakok fel pár képet erről is. 

Egyébként ami pozitívan ért, hogy megláttam egyszercsak Rodin Örök tavasz szobrának egy gagyi másolatát. Szeretem ezt a szobrot, jó volt valami európait látni. Amikor átverekedtem magam a röhögcsélő, magukat a meztelen férfi-női szoborral fényképező tömegen, akik valószínűleg azt nem vették észre, hogy ez egy híres szobor másolata, akkor azért én is lefotóztam a darabka Európát.

Íme hát először a giccstömeg és a Rodin gagyimásolat, majd a szép völgy:

3-kor indultam haza, ami azt jelentette, hogy fél 12 re kerültem a lakásba... De mégis teljesen feltöltve kezdtem így a hetet.. :)